HTML

Feljegyzések Hindusztánból

Egyetemi éveim közepe táján merült fel bennem az ötlet: jó lenne világot járni kicsit még mielőtt beszállok a "mókuskerékbe". Ha már dolgozik az ember, akkor nincs az a munkáltató, aki tolerálna egy 2-3 hónapos kiruccanást . Az idő múlásával egyre jobban kikristályosodott az útiterv: India, 2008 november 27 - 2009. március 29. Ez a blog az ott szerzett tapasztalataimat, élményeimet hivatott megörökíteni.

Friss topikok

Baratok a vilag vegen...

2009.01.09. 14:53 Balazs.Indiaban

Kanyakumari - az indiai folklor szamara ez a Vilag vege; ennel delebbre mar nem lehet utazni szarazfoldon, itt er ossze az Arab-tenger, a Bengali-obol es az Indiai-ocean vize haragos egyveleget alkotva.
Nem nagyon lehet itt furodni, hagyomanyos ertelemben vett "beach" elvetve akad. Elsonap 40 perces setalas utan talaltunk valami homoksabb partszakaszt. Alsogatyara vetkozve megrohantam a tengert, hogy vegre furodjek egyet. Terdig jartam bent meteres hullamok altal pofozva, amikor odarohant hozzam egy szemuveges, angolul jol beszelo srac es felvilagositott: ha melyebben bemegyek a vizbe, valoszinuleg mar nem jovok ki elve. Nagyon eros az aramlas es Kanyakumari kornyeken tilos a fordozes. Aki itt vizbe megy, azt a "harom tenger viaskodasa" elemeszti.

 

Tengerparti viragmezo Kanyakumariban

A masodik nap ismet randevum volt az indiai egeszseguggyel. Illetve Tamil Nadu allam egeszsegugyi rendszerenek egyik intezmenyevel. (Ez a temakor nem szovetsegi feladat: minden allam a maga hataskoreben oldja meg a dolgot.) Mar napok ota elegge gyengenek es faradekonynak ereztem magam es regi, nem vart vendegem: a hasmenes is ujra felkeresett. A delelotti doki  pihenest "irt fel" - nem jott be, igy delutan ismet felkerestem a szegenyes, de azert flottul mukodo kis intezmenyt. A delutani doki kikerdezett, meghallgatott sztetoszkopjaval, majd neki allt recepteket koromolni.
Eleg komoly listaval tavoztam: 6 kulonfele bogyot kaptam. A diagnozis: kiszaradas es bacik altal kozott hasmenes. Amikor az erre kijelolt ablakon at megkaptam minden medicinat es feizetes modja irant erdeklodtem, a bacsi ennyit mondott: nem kell fizetni, Tamil Nadu allam ajandeka. Tamilorszagan total ingyenes az egeszsegugy ellatas - meg a hozzam hasonlo messzirol jott embereknek is. Uttarakandban, ahol Rishikesh is fekeszik 350 rupiaert kuraltak ki... Hiba no: del-indiai allamokban szocializmus van. Itt mindig a balos partok nyerik a valasztast, de ez meg is latszik: sokkal alacsonyabb a szegenyseg szintje Eszakon.

Amig szobankban labadoztam, Zsuzsa a varoskaban setalgatot, elvezte, hogy egyedul vegre "emberszamba veszik". A molon uldogelt, amikor odament hozza kilenc 20-as eveikben levo halaszsrac. Az egyikuk tudott angolul es igy az o kozvetitesevel beszelgettek, baratkoztak. A sracok meghivtak magukhoz ebedre, ahol a foldon ulve sult halat es rizst ettek - kezzel, ahogy az Indiaban illik. Motorjaikaon elvittek egy tavolabbi "strandra" roplabdazni. Nagyon jol ereztek magukat. Zsuzsa teljesen meghatodott a sracok kozvetlensegetol, baratsagossagatol illetve attol, hogy milyen jo szivvel osztottak meg vele azt a kicsit, amilyuk volt. A sracok (valszeg) elveztek, hogy egy "feher kulfoldi " ilyen nyitott felejuk es hogy ennyire egyen ranguan, baratsagosan banik veluk. Mert azert el kell ismerni: a legtobb turista nem igy viselkedik. Goggel es felelemmel vegyes erzesekkel teli,  a helyekkel tavolsag tartoan setalgatnak a turista latvanbyossagok, ettermek es a hoteljeik kozott - igazi kulturalis elmenyektol es lehetseges baratsagoktol fosztva meg sajat magukat. Az indiaiak alapvetoen nagyon baratsagos, vendegszereto es bekes nepek. Aki igy kozelit felejuk, biztosan nem csalodik.
A sracok masnap, amikor unnepnap leven nem halasztak es igy csak a mi kedvunkert vizre toltak hajojukat, hogy kivigyenek minket a tengerre. Lattam rajtuk, hogy nagyon elvezik , hogy segithetnek nekunk, velunk lehetnek. Termeszetesen mi is nagyon orultunk, hogy veluk lehetunk es hogy ilyen lehetoseghez jutottunk. Kb. egyoras hajokazasban volt reszunk a 6-8 meteres kis halaszcsonakban a kisse haborgo, hullamzo tengeren. Neha ugy tunt, hogy borolunk, de ahogy Zsuzsa talaloan megjegyezte: "ha ezek a halaszfiuk ertenek valamihez, akkor az a hajozas es a tenger!" Valoban: ugyesen manovereztek a hullamok kozott: neha a hajo egyik oldalabol a masikba ugrottak, hogy egyensulyban tartsak. Fenykepeztek minek, mi is oket - szep elmeny volt.

 

"Vilagvegi" barataink


A partoteres utan azt mondtak, hogy este "partiznak" egy kozeli hotelben es minket is szeretettel varnak. En betegsegem okan este elegge faradt voltam, igy Zsuzsa egyedul ment.Nagyon meghatodott attol, ami ott tortent.
A fiuk ott vartak a hotel ettermeben - mindannyian. Zsuzsat megakartak hivni vacsorazni - ez lett volna a "parti". Sajnos mi ezt nem tudvan epp azon a helyen mar vacsoraztunk egy oraval koraban. Sracok csalodottan vettek ezt tudomasul, majd megkerdeztek tole, hogy meg is mit rendelhetnek neki. Zsuzsa egy colat kert csupan, mig ok rendeltek maguknak fejenkent egy tal levest. Nekik csupan fele akkora talban hoztak levest, mint amikor egy oraval korabban mi, kulfoldiek rendeltuk ugyanazt. A sracok a feladag levest szurcsolgetve buszken meseltek, hogy nekik bizony ez a "torzshelyuk"!
Szegenyek megakartak hivni minket vacsorara egy olyan etterembe, ahol sajat maguknak is csupan egy feladag levesre futja. Es bizonyara: barmit kertunk, vagy kert volna Zsuzsa az etlaprol, biztos osszedobtak volna ra a penzt szukos kis jovedelmukbol, noha alig ketnapja ismertek minket illetve ot. Oszinten: hat nem csodalatos?!
Ezekben az aprosagokban rejleik India szepsege es csodaja; ezek az apro dolgok azok, amik nalunk mar nincsenek meg...
  

Szólj hozzá!

Talalkozasunk Fennyel es a madurai-i szent elefantszar...

2009.01.06. 13:48 Balazs.Indiaban

Most epp Varkalaban ulok egy internet kavezoban a kokuszpalmak toveben (az itteni novenyzet 80%-at ezek teszik ki) es probalom szavakba onteni az elmult het-tiz nap esemenyeit. Nem konnyu, mert annyi minden tortenik velunk nap mint nap...

Chennaibol Madurai-fele indulo vonaton a helyunk egy 30 eves tamil csaladanya  es ket szep kislanya (1 es 2 evesek) melle szolt. Jothi (amely szo szerint fenyt jelent) nagyon jol beszelt angolul, mert ferjevel egyutt Kanadaban elnek es csupan csalad latogatasra jottek haza. O maga szep szines indiai ruhaban volt, szep arany ekszerekkel teli. Indiaban a meg a legszegnyebbeken is van nehany arany- vagy ezustekszer. No nem kepzelheto el ekszernelkul erre fele. Nagyon jol is all nekik, ahogy a tiszta arany vilagit a sotetbarna borukon.
Sokat beszelgettunk utkozben, szokasokrol, kulturarol, hitrol, szpiritualitasrol, mindenrol ami az indiai elet szerves resze, esszenciaja. Elmeselte, hogy mikent kottetett a hazassagga (ez is szervezett hazassag volt, mint itt altalaban) es hogy milyen boldog a ferjevel, aki ugyan hirtelen haragu naha, de a pokolba is elmenne, ha felesege eleterol, egeszsegrol volna szo.
Ami nagyon megfogott, az az ahogy a gyerekeivel bant. A kisebbik, aki alig mult egyeves rendszeresen bele kapaszkodot anyja hajaba - neha teljes sulyaval. Jothi nem kiabalt vele, nem fenekelte el, mint ahogy nalunk nyugaton tennek, hanem szeliden, kedvesen tamulul kerlelte a kislanyt, hogy engedje el mert ez nem jo neki  - es mukodott. Hihetetlen szelidseg es szeretet sugarzott belole gyermekei fele...

Jothi es gyermekei.
A kislanyok hajat egy hindu szertartas kereteben borotvaltak kopaszra par hettel korabban azert ilyen "tusik".


Jothi meselt nekunk egy kulonos helyrol, egy templomrol, ahol szinte valamennyi ember elete, multja, jelene, jovoje meg van irva palma levelekre. A legenda szerint Shiva meselte el egyszer az emberek eletet es egy rishi, egy szent ember kihallgatta azt. Egesz eletet azzal toltotte hogy meg irja ezeket az emberi torteneteket. Elsore babonanak, szemfenyvesztesnek hangzik, de Jothi elbeszelese utan nagyon ugy tunik: ez nem kamu. A fene tudja honnet, de ugy tunik: ott tenyleg tudnak valamit.
Jothi es ferje mindketten foiskolat, egyetemet vegzett, "felvilagosult", jozan emberek. Elementek a templomba, ahol nem mondtak megukrol semmit, a jos megis megmondta neveuket, a szuleik nevet, a szuletesi idejuket, az eddigi eletuk nevezetesebb fordulo pontjait, gyermekeik szamat, nemet, nevet vagyis a jelenuket es ugyanigy felolvasta a jovojuket a halalukig bezarolag szinte mindent! Minden a multjukra es a jelenjukre vonatkozo adat, informacio stimmelt! Azt mondta, hogy teljesen sokkolva voltak mindketten: "honnan tudhatjak mindezt?!"...
Azota beszeltunk masokkal is errol a helyrol es tobben mondtak, hogy valoban: Vaitheeswaran Koil tenyleg egy furcsahely szerintuk is. Allitolag valamelyik neves tematikus tevecsatorna (asszem a Discovery?) altal a furcsa, megmagyarazhatatlan dolgokat felmutato helyekrol keszitett "Top 10" musoraban a masodik helyezest ert el... (The second freakiest place on Earth)
Zsuzsaval ugy dontottuk elmegyunk es megnezzuk! Februrarban, mielott Eszaknak vesszuk az iranyt kideritjuk, mi rejtozik a legenda es ha minden igaz, akkor a sorsunk mogott.

Maduraiban nem volt szerencsenk: a hires, felezereves templom komplexum, amiert oda mentunk renvoalas alatt volt es az egesz fel volt alvanyozva - babmbuszbolt. Itt meg a 4-5 emeletes hazak epitesenel is bambusz alvanyzatot hasznalnak, mert sok szempontbol jobb, mint az acel. Lenyeg, hogy a templom kulso szepsegebeol nem sokat lattunk.
Odabent nagy megtiszteltetes ert: szent elefantszarba leptem - mezitlab. A templomnak van egy szent elefantja, aki az ormanyaval megaldja a hivoket. Ezt a latvanyt szerettem volna arcom elott funkepezovel, az elefantot korbe ugralva megorokiteni, amikor sikerult belelepnem a nagyrakasba. Szentsegeltem kicsit eleinte (az angol "holy shit!"  c. karomkodas nagyon talalo volt a helyzetre), majd jot rohogtem rajta. Egy kutnal lemostam a meztelen szentszaros labam, majd a templomturank vegen kifele vettuk az iranyt. (A kerdeseket megelozendo azert voltam mezitlab, mert indiaban minden templomba, szent helyre csak igy lehet belepni.)

Ime O Szent Elefantsaga!


Ketnapi madurai-i tartozkodast kovetoen egy ejszakai vonattal utnak indultunk a "vilag vegere"...
 

2 komment

35fok, tenger, kokusz-palmak, trukkos riksasok - elso tapasztalatok Del-Indiaban

2009.01.03. 15:41 Balazs.Indiaban

Chennaiba, Tamil Nadu allam fovarosaba est 8korul erkeztunk. Kellmes 25-28 fok es profin meg szervezett "prepaid-taxi service" fogadott. Az oreg, de elegans es kenyelmes Ambassador, amelyrol mar meseltem gyorsan szallasunkra repitett minket. Fital sofforunk - nemi tulzassal feleannyi idos lehetett, mint az auto, amit vezetett - helyi viszonyokhoz kepest is dinamikusan vezetett: ritkan mentunk 70-nel gyorsabban es a buszokat is ugyesen kerulgettuk.
Chennai igazi tropusi varos erzeset sugarozta - mintha Havannaban lettunk volna. Chennaiban nem terveztunk sokat mararadni, mert nem sok erdekesseget tartogat magunk fajta latogato szamara - masnap delben indult a vonatunk Maduraiba. Masnap reggei utan elhataroztuk: tengert akarunk latni vegre! Egy fiatal riksas erosen ajanlkozott, hogy varosnezest szervez nekunk, de mivel a vonat nem var igy inkabb maradtunk a tengerpartnal. Csobe huzott.
Utozben eloadta, hogy a mar elore kialkudott 50 rupiaert plusz negy, azaz negy bolt felkereseseert cserebe a tengerpart melllett elvisz meg minket egy szep kereszteny es egy hindu templomba - mindketto "very famous". Egyefene! belementunk, azzal a kitetellel, hogy 11-re visszavisz minket a hotelhoz. A tengerpart eleg szemetes volt, de sebaj. A templom is szep volt: leg inkabb a mi matyas templomunkra emlekesztetett. A hindu templom is megnezegettuk. Ez utan jott a fekete leves.
Mar profi, tutira-semmit-sem-vasarolo boltnezegetok voltunk 5 nap Delhi utan, szal jojjon aminek jonnie kell alapon vartuk a 4 boltot. Mindig probalunk muzeumkent tekinei ezekre ehlyekre es igy talalni benne nemi levezetet. Tobbnyire szobrok, kendsok, salak, szonyegek, ekszerek, egyeb kezmuves munkak es ehhez hasonlok kaphatok ezekben a legkondis szep, tiszta turista boltokban - a paiaci ar tobbszoroseer. Az alku szerint 10 percet kell mindig a boltban tolteni, de a vonatra hivatkozva nekunk csak 5-ot kellett, ami a gyakorlaban 15-ot jeletett - nehez volt megszabadulni a ramenos boltosoktol. Masodik bolt utan keztuk igen csak unni, de mi tartottuk a szavunkat. Az utolso boltobol 11.10kor jottunk ki - kicsit morci is voltam, hogy emberunk nem veszi komolyan, hogy a vonat nem var. Emntsegere legeyen mondva hogy aztan repesztettrendesen, atlag folotti intenzitassal turkolt es kis utcakon ugyeskedte at a rikshat, ha a fouton epen dugo volt elottunk. Megerkeztunk, de rikshasunk legfobb atrakcioja meg hatra volt: mikor nyujtom fele a kialkudott 50-es Gandijit megszolal: "fifty each" (50 fejenkent)! "Anyaaad!" gondoltam magamban es nyugodtan, de hatarozottan el magyaraztam neki, hogy nem errol volt szo es nalunk "sapadt arcuaknal" illik betartani azt amit megbeszelunk. Mi vegig neztuk a 4 boltot, hogy meg kapja a jatjat, szal ne szorakozzon!
"Hat ez nem jott be"   - gondolhatta es elvette az 50 rupiast. Kapkodva pakolast es egy eszement "riksha-rideot" kovetoen epp elertuk a vonatunkat Madurai fele...

Szólj hozzá!

Ujev Delhiben

2009.01.02. 17:50 Balazs.Indiaban

Lassan kezdek hozzaszokni Delhi minden nyugehez: szmoghoz, a nyomulos, trukkozo riksasokhoz, arusokhoz. A masodik nap megneztuk Hamuyun mogul-uralkodo mauzoleumat, amit a "mogulok halotermenek" is neveznek, mert itt alussza orok almat szinte mindegyikuk Baburtol Aurangzeben at az utolso mogul uralkodoaig (Sah Bahadur II), akit a mar csupan  mar Delhi es kornyeke folott uralkodott 1858-ig, amikor is a britek egy elvetelt lazadast kovetoen megfosztottak tronjatol es szamuztek.

 

"Dormitory of the Mughals"


Harmadik nap kulonosen jo dolgunk volt. Zsuzsa a repulon megismerkedett egy indiai uzletemberrel: Naressel. Naresh, akinek ket textil uzeme van itt Delhiben es par etterme Magyarorszagon felajanlotta, hogy rendelkezesunkre bocsatja autojat es sofforjet egy felnapra egy kis varosnezes vegett; estere pedig vacsorazni hivott.
Az auto 3-ra erkezett a megbeszelt talalkozo helyre - ket oraval kesobb, mint ahogy megbeszeltuk. Indiaban maskep ertelmezik az idot es a pontossagot mint nalunk - meg aztan gondoltuk: "ajandek lonak ne nezd a fogat". A kenyelmes Toyotaval gyorsan vegig latogattuk az aznapra tervezett helyeket, este pedig talalkoztunk Naressel, aki korbe vezetett az egyik gyaraban. Agytakarokat, huzatokat, fuggonyoket gyartanak exportra - tobbnyire Franciaorszagba, de a magyar Tesconak es a Metronak is szallitanak. Kb. 60 fot foglalkoztat havi 5000 rupias fizetesert (kb. 20 eFt), ami itt atlagosnak szamit.

 

A delhii Jama Masjid - India legnagyobb mecsete


Este elvitt minket egy etterembe, ahova o rendszeresen jar a (nepes) csaladjaval. A pincer elore koszont neki, mint regi jo ugyfelnek. Sajnos nem tudott valunk maradni sokaig : csupan valami aprosagot rendelt, mert meghivasa volt vmi csaladi banzajra aznap estrere, ahova nem mehetett teli hassal. Mielott tavozott, meghagyta a pincereknek, hogy barmit rendelunk, azt irjak az o szamlajara - nem hagyta, hogy barmit is fizessunk. Nagyszeru volt megtapasztalni ezt a kozvetlenseget es vendegszeretetet, ami egyebkent az indaiai emberek tobbseget jellemzi.
2008 utolso estejet egy kis barban toltottuk, ahhol a csaposokon es a ket kulfoldi paron  kivul csak egy-ket nyugatiasan oltozott indiai srac volt. Kiscsoportos buli, de jo volt.
Apropo: parok. Itt mindenki azt hiszi, hogy Zsuzsa a felesegem. Egyutt megyunk mindenhova, egyszobaban, sot mitobb: tobbnyire egy (francia)agyban alszunk. Ezek utan igen csak nehez lenne elmagyarazni a hindusoknak, hogy milyen viszonban is allunk egymassal - ok barat-baratno viszonnyal sem tudnak mit kezdeni...
Ugyhogy inkabb rajuk hagyjuk - sokkal egyszerubb az eletunk, ha part jatszunk. Nekem mindenkep. Zsuzsa rosszabbul viseli: amikor velem van, ot levegonek nezik es csak velem targyalnak. Ha kajat rendelunk tobbnyuire elem teszik le, a szamlat nekem hozzak,  meg a noi ruhakat arulo bazaros is engem szolit meg! A szuk es zsufolt indiai utcakon tobbnyire csak libasorban lehet kozlekedni  es tobbnyire Zsuzsa jon utanam  - mint valami jo indiai feleseg. Ezen neha jol szorakozom magamban... :o) (Itt az asszony szinte mindig a ferje utana megy 1-2 meterrel, legfeljebb melllette.)
Egyebkent ha neha kulon valunk es egyedul setalgat, akkor termeszetesen ot is emberszamba veszik, mint fuggetlen nyugati not, akinek van penze es jogai - de "feleseg szerepben" nincs sok szava. Szal kivulrol nezve valahogy igy mukodik a mi "hazassagunk". :o)

 

A hires Lotusz-templom
A tavolban mar latszik a szmog, ami a naplementevel egyutt telepszik a varosra


Januar elsejen elhagytuk a buzos Delhit es india szamos belfoldi vonalakon kozlekedos fapados tarsasagaval a del-indiai Channaiba, regebbi neven Madrasba repultunk. (az utobbi 10 evben India nagyvarosainak tobbseget atneveztek, hogy megszabaduljanak a "gyaszos gyarmati mult kisertetetol". Igy lett Bombaybol Mumbai, Calcuttabol Kolkata, Benaresbol Varanasi es meg folytathatnam a sort...)

(A bejegyzes tobb neki futasban irodott, ezert az idobelisegben tapasztalhato zavar)

Szólj hozzá!

Szmog, kaosz es egy birodalom romjai - Delhi

2008.12.29. 09:27 Balazs.Indiaban

Megerkeztem Delhibe. Utitarsam: Zsuzsa masnap erkezett. (Krisztian baratom, aki a terv szerint szinten velunk utazott volna, lemondta az utazast.)
Brutalis szmog van - neha mar faj a tudom es kohogok. AZ itteni legszenyezettseg az otthoni hivatalos hatarertek 60x-osa is lehet neha. Nagyon idojaras fuggo, de december es januar a legszmogosab idoszak itt Delhiben. Mar varjuk, hogy lemenjunk delre a tengerpartra.
Tagnap elmentunk megnezni a Voros Erodot (Lal Quila), amelyet a nagy-mogul uralkodo, a Taj Mahal epittetoje Jahan sah epittetett. A muszlim hitu nagy-mogul uralkodok, a rettegett Dzsingisz-kan kesoi leszarmazottai ketszaz even at uraltak Eszak- es Kozep-India nagyreszet (16.-17. szazad). Bukasukat vegul a szomszedos Maratha birodalom, az afgan es perzsa betoresek illetve india kesobbi urai, a britek okoztak. Mindennek ellenere ragyogo, gazdag birodalom felett uralkodtak es ennek epiteszeti oroksegevel van teli Delhi es Agra.
Az erodhoz riksaval mentunk kemeny alku aran: 150 rupiarol indulktunk, aztan lett 40 es ket bolt, vegul meg egyeztunk 50 es egy boltban. (A riksasok penzt kapnak, ha vevoket visznek a a boltokba.) Utkozben beugrottunk a boltba. Valoban gyonyoru dolgok voltak ott, de nem akartunk venni semmit - plane nem akartuk vegig hurcolni egesz Indian.
Az erodhoz erve brutalis, indusokbol allo sor kigyozott a penztarnal; szerencsere a nyugatiaknak kulon ablakuk van - igaz: 25x annyiba is kerul a belpo (250 Rs = kb. 1000 Ft.) mint a helyieknek. Az erodot - mint a legtobb turista-latvanyossagot- nagyon erosen orzik: gepfegyveres orok, homokzsakok mogott geppuskafeszkek. Sot! Mikor megerkeztunk akkor, parkolt be egy jeep a kapu ele geppuskaval a tetejen! A taskakat le kellett adni; a bejartnal femdetektorok es motozas. Asszem itt nem sok eslye lenne egy terroristanak bejutni az erodbe fegyverrel, bombaval. Elve lelpeni meg annyi sem...
Az erodon belul csodalatos kis marvanypalotak voltak. Kicsit meglepett, hogy milyen pici kis epuletekben elt az uralkodo es familiaja -  egy ilyen hatalmas uralkodo esetben egy tobbszaz-szobas hodalyt vartam volna - amolyan keleti Versilles-t...
De inkabb 4-5 kis "ekszerdoboz" talalhato az erod falain belul csupan nehany teremmel, de lelegzet-elallito diszitessel, ami valoszinuleg ujkoraban meg ragyogobb lehetett...

 

Lal Quila - a voros erod

 

1 komment

Karacsony az ashramban

2008.12.29. 09:01 Balazs.Indiaban

A dokitol kapott antibio-bogyo viszonylag gyorsan kikuralt a hasmenesbol.  Mire mar jobban lettem, csupan ket nap volt hatra karacsonyig. Mivel ugy gondoltam, hogy mint mikulas kellokepen ki veszem a reszem a karacsonyi banzaj szervezeseben, igy hanyagoltam a christmas-committee ulesein valo reszvetlet. Az ebbol eredoen csak karacsony elott egy nappal tudtam meg hognincs szinte semmifele jelmez, illetve ruha, amiben fellephetnek! Csupan kaptam, talaltam egy kb. 1,5x5 meteres piros anyagot - ebbol kellett ruhat improvizalnom. Hoztam magammal varro keszletet, svajci bicskamon volt ollo, szoval neki lattam. Miutan elfogyott az osszes piros, narancssarga es a tobbi meg nem tul eluto szinu cernam, elkeszult a mikulas-gunya zsakostul mindenestul. Vagy fel napomba telett.
A program megszervezeseben es az ashram feldisziteseben mindenki resztvett: a hindu diakok epp ugy mint mi "feherek". Jezust mint "kereszteny gurut" Indiaban is sokan tisztelik. Az ashram teruleten - hacsak egy szobor kepeben is- minden vallasnak a szentelye megtalalhato : kereszteny, hindu eppugy mint zsido vagy buddhista. Az osszes nagy vilag vallas ugyanazokra az alapveto, egyetemes ertekekre epul, mint amilyen a beke es a szeretet.

Dekoracio a tuzaldozohely tetejerol fotozva


Az ashram epuleteit szepen feldiszitettek: tobbszaz kis olajmecsest helyeztek el minden fele. Azasram kozepen talalhato kis reten egy hatalmas keresztet raktak ki mecsesekbol ala pedig a "Happy Christmas" feliratot. EZ utobbit le akartam fotozni, igy hat egy osdi letran elkezdtem felmaszni az egyik tuzszertartasok helyszineul szolgali pavilon tetejere,ahol mar valaki fent szorgoskodott, az ott elhelyezett mecsesek meggyujtasan. Mondanom sem kell, hogy a letra feokai leszakadtak, en pedig logtam a tetorol. Mivel mar elejetol fogva nem biztam a letraban igy inkabb a tetobe kapaszkodtam. A segitsegemre sieto sracok segitsegevel lejottem valahogy, majd meg forditottuk az "A-alaku" letrat es ujra probalkoztunk - a jo kepert meg kell dolgozni. A letra masik szara mar stabilabbnak tunt, igy a kep is elkeszult. Sajnos azonban a maszaskozben vmi tortenhetett a zsebemben levo palmtoppal, mert azota az erinto kep ernyoje tok halott - vagyis az egesz hasznalhatatlan.
8-kor kezdodott a karaconyi unnepeseg: tanc musokrok, komediak, enekles, tortenet mondas. Nagyon vidam musort sikerult osszhozni. A musorok nagyreszet  az ashram egik tanuloja Anil szervezte, rendezte es sok esetben o maga is szerepelt benne. Ritka tehetseges srac - mielott az ashramba jott, szinhazban dolgozott, mint rendezo: latszott a musorokon, hogy erti a dolgat.
Az utolso elotti musor szam volt az en fellepesem. Bejottem "Merry Christmat" kivanva majd az ajandekokra tereltem a szot. Az elso sorban ulo 7-8 gyerkoc bamban nezettram - eltelt egy par perc mig "kapcsoltak", akkor aztan egyszerre felpattanva rohantak felem. Kicsit ijeszto volt elsore ez a lerohanas, deaz ajandokok gyors elo kapasaval sikerult elharitanom, hogy feldontsenek. Miutan a gyerekek meg kaptak az ajandekaikat (jatekokat) akkor hozza kezdtem onkentesek segitseget kerve a 120 Kit-kat csoki kosztasahoz - valamint kapjanaka felnottek is. :o)

Jomagam, mint az ashram mikulasa


Swami Vedanak is vittem par csokait, mert azt mondtak a cukorbetegsege ellenere igen csak "edes-szaju", de visszutasitotta azzal, hogy adjam inkabb a gyerekeknek. Ha nem hat nem. :o)
Szep karacsony volt.
Karacson elott par nappal erkezett ashramunkba egy magyar lany Henriett, aki Londonban dolgozik mint profi balett-tancos. Bar a balett nagyon nem az en mufajom, de ot nagyon megkedveltem: jo volt vele beszelgetni ami kis "erthetetlen nyelvunkon" a sok angol utan, mag hat oszinten szolva nem sok a joga illetve a spiritualitas irant komolyabban erdekoldo embert ismerek, igy plane orultem a vele valo talalkozasnak. Ot megelozo ashrambeli honfitarsam (Andras) 10 napig csendben volt, aztan meg en lettem beteg, szal nem sokat tudtam beszelgetni vele.
Az utolso Rishikeshben toltott napomon korbe vezettem Henit a varosban. Megneztuk az esti aarati. Kulonleges arati volt, mivel tuz szertartast is tartottak es ott volt a kozeli ashram szellemi vezetoje Swami Chidananda Saraswati is. Az elott meg sosem hallottam rola, mikozben ott uldogeltunk a lepcson es figyeltuk a ceremoniat odajott hozzank egy ember mondvan: egy par, aki nagyon hasonlit rank tegnap jelezte neki, hogy szeretnenek ott a Ggangesz partjan meghazasodni es hogy o mar mindent elokeszitett. Sajnos kikellett abranditanunk -  mar csak azert is mert Heni mar hazas, nekem pedig belathato idon belul eszem agaban sincs meghazasodni senkivel. Ha mar beszedbe elegyedtunk el mondtuk neki hogy a Swami Rama ashramban lakunk es Swami Veda a mesterunk. O ennek nagyon megorult es mondta, hogy az o ashramuk nagyon jo viszonyban van a mienkkel es Swami Veda gyakran jar hozzajuk eloadasokat, vezetett meditaciokat tartani. Egybol felajanlotta, hogy azarati vegen menjunk vele es talalkozhatunk Swami Chidanandaval. Igy is lett!
A ceremondia vegen "ratapadtunk" uj ismerosunkre es kovettuk. Eg kis kertbe vezetett minket. A swami helyel kinalt minket, meg kerdezte honnajottunk, mint csinalunk itt, nagy elegedettseggel nyugtazta, a mikor Swami Vedat emlegettuk. Kozben lassan, tobbnyire nyugati ruhat viselo indiaiak (valszeg kulfoldon elok,  helyi hivatalnokok, uzletemberek) csordogaltak be a kis kertecskebe. Majd miutan mindenki leult. Kezdodott a kerdez-felelek. A latog kerdeseket tettek fel, a swami pedig valaszolt. Mi orommel hallgatuk, bar nem jott belole az a kisugarzas mint Swami Vedabol, de latszott rajta, hogy bolcs ember es komoly jogi. A mintegy feloras beselgetes utan, ahol szinte mi voltunk az egyetlen nyugati resztvevok a swami aldasat adta mindenkire es elkoszont. Kifele menet kaptunk ket altala irt konyvet. Mikor kerdeztuk mibekerul, azt a valaszt kaptuk, hogy ingyen van, ajandek, de hakarunk akkor tetszes szerinti mertekben adakozhatunk az ashramnak. Osszedobtunk 150 rupiat a nemes celert. (Az ashram egy arvahazat, egy iskolat es egy korhazat tart fenn, ezenkivul szamos mas karitativ tevekenyseget folytat.)

Masnap hajnalban mar a vonaton uletem, uton Delhi fele...

Szólj hozzá!

Talalkozasom az indiai egeszseguggyel

2008.12.18. 12:39 Balazs.Indiaban

Sajnos engem is utol ert az Indiaba eloszor utazok nyavajaja: a hasmenes. Azt mondjak, ha az elso 10 napban nincs semmi, akkor mar nem is lesz. Hat engem a masodik het vegen ert utol a kor. Van is gyanusitottam: a haridvari piacon vettem nemi mazsolat csemegenek. Noha megmostam, ez ugy tunik nem volt eleg. Harom napja szinte mast sem csinalok csak fekszem es wc-re jarok. Az ashram-beliektol kaptam mindenfele csodaszert es bevetettem a magammal hozott "arzenalt" is, de csak nem sikerult legyurni a kort. Szoval harom nap utan ugy dontottem, hogy ide valami utosebb anyag kell, mert ket napja nem ettem semmit es lassan a viz sem maradt megbennem. A kiszaradas pedig gyorsabban atvihet kovetkezo eletembe, mint ahogy eredeteileg tervezem.
Szoval ma reggel szoltam Diannek, hogy szervezzen, szerezzen nekem vmi orvos felet. Megkerdezte, hogy nyugatit vagy ayurvedikusat szeretnek. Itt ugyanis majdnem egyenrangu megbecsulesnek orvend mindketto. En is nagyra becsulom az ayurvedat, az osi indiai termeszet-gyogyaszatot: az elso heten osszeszedett megfazasombol (ejszaka ugyanis elg huvos van itt a Himalaja toveben) egy ilyen ayurvedikus-gyogynovenyes csodabogyo kuralt alig 2 nap alatt. Mindennek ellenre a nyugati orvostudomanytol mikrobiologiai eredetu nyavaja teren gyorsabb eredmenyt vartam, igy vegul azt valasztottam.
Az ashram ingyen es bermentve rendelkezesemre bocsatotta sajat kisbuszat, mivel a rishikeshi rikshashok (soforok) ket napja adaz sztrajkba foktak magasabb bereket kovetlve a riksakat tulajdonlo gazdaiktol. Ez ebben a 20ezres kisvarosban fel er a legdurvabb BKV-sztrajkkal is: mindenki rikshan jar-kell. Kiserokent mellem adtak Gangehsat, az ashram egyik novendeket, arra az esetre ha gondjaim lennenek a hindivel. Az uton a soforunk kuldetes tudttol hajtva megharomszorozta az alapertelmezett dudalasok szamat, igy az mar majdnem felert egy mentoauto szirenazasaval.
Megerkeztunk a "hospitalba", ami egy takaros kis rendelo-intezet volt. Azt kell, hogy mondjam sok magyarorszagi egeszsegugy intezetre ra verne szinvonalban, pedig Rishikesh egy poros, 20ezres kisvaros egy meg igen csak fejlodo orszagban... (A GDP itt negyede sincs a magyarnak, az eves atlagber kb. 120-150 eFt-nek megfelelo rupia)
Ugy 20-an varakoztak az eloterben, Gangesha odament a recepciohoz mondot valamit hindiul es a recepcios mindjart be is kisert egy vizsgaloba, lefektetett. Par percel kesobb megjelent egy nover  egy regi higanyos vernyomas-merovel es egy sztetoszkoppal. Nemi vizsgalodas utan kijelentette, hogy magas a vernyomasom (170/100). Par perc mulva megjelent egy 30 koruli bordzsekis fiatalember sztetoszkoppal a nyakaban - bar ki nem neztem volna belole, de o volt a doki. Szepen beszelt angolul - talan Londonban tanult, bar az indiai felsooktatas nyelve is alapvetoen az angol. Megkerdezte honnan jottem, valaszoltam:"Hungary', mire o par masodperc gondolkodas utan ravagta, hogy Budapest. O volt az elso hindus, aki tudta mifan terem "Hungary". Eddig csak mindig ertetlenkedo tekintetet kaptam, ha valaszoltam erre a gyakoran ismetlodo kerdesre. Mindig hozza kellett tennem, hogy "Europe" - csak hogy tudjanak mit kezdeni a valasszal. A rovid ismerkedest koveten kikerdezett, megvizsgalt. Mondta, hogy szeklet minta is kene, mert lehet, hogy "amoba" es az ellen komolyabb medicinat kell bevetni.  Az utikonyvben en is olvastam erol illetve arrol is hogy majkarosodast is okozhat - szal szar ugy, de nem tiltakoztam a vizsgalat ellen. Mivel azonban nyilvan ezt nem lehet parncsszora produkalni, igy kiegyeztunk abban hogy masnap reggel beviszem neki. Ezt kovetoen adott egy kis teglyt, egy jegyzet fuzetbol kitepett egy lapot, puszta kezzel rafirkalata diagnozisat,  a gyogyszerelesem (kaptam antibiot, meg vami masik bogyot) kiokitott az etkezest illetoen, ezt eldaralta hindiul Gangeshank is, majd kezunkbe nyomta a papirt es a varoterem vegeben levo patika ablakahoz iranyitott.
Ketten alltak elottem es vadul magyaraztak valamit a patikusnak - a sor csak nem haladt. Egy harmadik pofa pedig kezdett elenk furakodni - a hindusoknak nem erenye a sorban allas. Alig telt el ot perc es a doki mellettunk termett, kikapta a papirt a kezembol felre tolta az elottunk levoket es a patikus orra alanyomta papirt, mikozben valamit odavakkantott hindiul. A patikus gyorsan neki is allt a rendelesunk kielegitesenek. Hozza kell tennem: ennel rendetlenebb patikat meg nem lattam: a bontott es bontatlan gyogyszerek egymas hegyin-hatan. Ami meg erdekes volt, hogy senki nem kap bontatlan, dobozos gyogyszert. Kiveszik a dobozbol (ami ha jol lattam eleg nagy, tobbszazas kiszerelesu) az ivet, leolloznak belole annyit, amennyit a doki rendelt (nekem 3 napra, napi 2 bogyo) bedobjak egy papirzacsiba, amelyen irasban kiszorozzak az arat es kesz: lehet vinni. 320 rupiat (kb. 1200-1500 Ft) fizettem a bogyokert - az orvosert viszont semmit! Ezen meg is lepodtem: ilyen gyors es ingyenes orvosi ellatashoz otthon sem jutok. Kifelemenet a recepcion uldogelo dokinak odamondtam egy "Thank you"-t, o meg elegedett mosolya intett, hogy menjek csak.
Lehet, hogy a labor utan majd benyujtjak a szamlat, de sebaj: jo szolgaltatas arat illo megfizetni. Amugyis tovabb passzolom majd a biztositomnak. :o)
Az ashramba visszaerve Gangesha le is adta a konyhan a doki utasitasait, szal most kulon foznek ram. Vmi kasa felet kapok: nem valami finom, de most nem valogatok.

Az egesz ashram olyan mint egy nagy csalad: mindenki onzetlenul segit, mindenki mosolyog. Barmi gondom van, barkinek szolok rogton jon a segitseg. Mikor egyszer emlitettem Diannak, hogy egyhangu a kaja, hamar hire menet, a kis kozossegben. Ra egyet napra Andras egy europai izvilagu zoldseglevest hozott nekem egy uvegben: a mellekelt level szerint Joan, az egyik itt elo amerikai kuldte nekem. Igen csk orultem neki. Egyszer azt is kibuliztak, hogy kinai kaja legyen - csak, hogy legyen nemi valtozatossag.
Mikor kidedrult, hogy beteg vagyok tobben is felkerestek hazikomban, hogy erdeklodjenek alapotom felol es tanacsokat, gyogyszereket hoztak - hatha segit. Kulonosen foldim: Andras volt segitsegemre - kulon hala neki.
Kozeleg a karcsony. A kis kozosseg, illetve leginkabb a "nem-hindu fele" most kezd keszulodni ra. Amerikai szokasnak megfeleloen a mikulas (Santaclaus) lesz a kozeppontjaban. Engem kertek fel mikulasnak. Az indoklas szerint nekem van termetem hozza es szakallam is (Magyarorszagon borotvalkoztam utoljara) - utobbit feherre akarjak festeni. Annyi lesz a feladatom, hogy szorakoztassam es megajandekozzam az ashrambeli gyerekeket (az itt elok es az ashram alkalmazottainak gyerkoceit). Eleinte gondolkoztam, halogattam dontest, de vegulis miert ne!? Csak majd a vegen le kell nyirnom a feherre pingalt szakallam - 3 het "munkajanak" gyumolcset. :o)
Az unnepsegen resztvesz szertett mesterunk, Swamiji (Swami Veda Barathi) is. O egy igazi szent - es ezt nem o mondja magarol. A mosolyabol, megjelenesebol ez sugarzik. Egyesek szerint o a ma elo es ismert ot legmagasabb szintet elert jogik egyke. Bar sok orvos mar "eltemette": gerincserve van, szivproblemai, cukorbetegsege es miegyeb. Ennek a sok nyavajanak a feletol egy atlag ember ejjel-nappal csak uvoltene a szenvedestol vagy nyugtatokon elne. Az o arcarol azonban csak beke es boldogsag sugarzik. 75 evesen napi 4-5 orat alszik es rengeteget dolgozik: vezeti az intezeteket, tanit, utazik - pedig 10 eve eltiltottak a repulestol. Rendkivuli ember - ha meg lehet embernek nevezni a letezes azon szintjet, ahol o van.

Azt hiszem vele valoban szent lesz a karacsony...


 

1 komment · 1 trackback

Wedding season

2008.12.14. 07:27 Balazs.Indiaban

Wedding season azaz a hazassagkotesek szezonja van erre fele ilyenkor. Szinte minden este hallani az eskuvok zajat kozelrol, tavolrol.
Szerencsemre nekem is sikerult belekostolni milyen egy indiai eskuvo. Az asram altal rendszeresen igenybe vett taxi-tarsasag tulajdonosanak fia megnosult. Az esemeny masodik napjara (egy indiai eskuvo 3 napig tart) meghivtak az ashram minden vendeget, tanulojat. Itt Indiaban az eskuvok nyiltak: barki szabadon bejohet az utcarol, ehet-ihat, mulathat kedvere. A fenese kerdezi tole ki fia-borja! Feher borrel es kek szemmel aligha hittek is volna rolam hogy rokon vagyok. :oD
Az oromapa buszt is kuldott ertunk az ashramba, igaz: Indiai idozitesnek megfeleloen egy orat kesett. Nemi kavarodas, keresgeles utan oda ertunk. A lagzi Rishikesh legelokelobb negyedeben volt: gyonyoru, hatalmas, villak, hazak mindenfele. Nem is gondoltam, hogy ebben a kis varoskaban ilyen is van!
Mire odaertunk mar tartott az utcabal: a volegeny lohaton unneplo, tancolo tomeggel korul veve araszolt a szertartas es a lagzi helyszineul szolgalo hatalmas sator fele. Elottuk egy kisteherauto meretu zene dobozt toltak, amibol hangszorokon uvoltott a zene es kulonfele csilli-villi izzok, diszek logtak rajta. Ami erdekes volt, hogy kulon tancoltak a nok es ferfiak. Egy darabig kovettuk a tomeget, fotozgattunk, nezelodtunk. Marmint Alessandro es jomagam - az ashrambeli indusok, akik elkisertek minket mar reg a hasukat tomtek a satorban. Sztem ok csak is ezert jottek. :o)
Mitan lattuk, hogy egy oraba is bele telik mire a satorhoz ernek, igy ugy dontottunk megyunk mi is enni! Indiaban forditva van mint nalunk: elobb esznek, aztan van a ceremonia. Belepttunk, a satorba, ami hatalmas volt: vagy 1000 ember is elfert benne es megrohamoztuk a legalabb 50 meter hosszu  "sved-asztalt", ami teli volt jobbnal jobb etelekkel. Latszott, hogy a vendeglatonk, nem India nyomorgoinak millioi kozul valo!

Miutan jol laktunk, a sator masik vegeben felallitott  szeksorok egyikere telepedtunk. A szeksorok egy tronszek-szerusegre neztek, ahol a volegenynek es a mennyasszonynak kellett volna helyet foglalni - bar meg nem ertek ide. Ugy felora uldogeles utan meg erkezett a volegeny. Elfoglalta helyet a tronuson. Korul rajzottak a rokonok, igazgattak ruhajat, keszitgettek a ceremoniara. A mennyasszonynak meg semmi nyoma nem volt, amikor oda jott hozzan Gitta, az ashram termetes recepecios-mindenes asszonysaga es kozolte hogy sajnos mennunk kell: 10-kor zarjak az ashram kapujat es kulonben is: masnap 5-kor kellni kell. Igy hat a ceremonairol lemaradtunk. A satorbol kifele setalva ossze futottunk a mennyasszonnyal, aki hat nem volt tul szep. Hozza kell tennem, hog az indiai nok eddigi tapasztalataim szerint altalaban nagyon is szepek. A naszmenetben es a szep nok dominaltak, igy kicsit csalodas volt ezek utan egy koverkes, kicsit mongoloid es csunyacska mennyasszonyt latni.
Szegeny sracnak ez jutott. Itt ugyanis szo sincs szerelemrol, szeretetrol: itt a szulok szervezik le a hazassagot. A kaszt, vagyoni helyzet, iskolazottsag, a csillagok allasa, a jovendo mondok velemenye es egy csomo mas parameter alapjan dontik el vegul: ki kihez passzol. Nincs apellata!
Es valas sincs. Elvileg, jogilag lehetseges, de gyakorlatilag az indiai hazassagok alig 1-2% er veget valassal. Elobb olik meg az asszonyt, mint hogy elvaljanak. Meg mielott valaki lebarbarozna oket, hozza kell tenni: nem ez a jellemzo. Az esetek 80%-aban bekesen, egy mast kolcsonosen tisztelve, talan meg szeretve is eldegelnek, egyutt, nevelik gyerekeiket. Mint multkor irtam itt nincs az a nagy individualizmus mint nyugaton: nem vagjak egymas fejehez hogy ki mit akar, mire vagyik. Mind a ket fel teljesiti tarsadalmi kotelesseget, ahogy azt kell. Mindezt orommel es tisztelettel. Ebbol a szemszogbol nezve mikent is talalhatnanak maguknak jobb tarsat?! Szerintuk ez igy van jol. (Legalabbis akit eddig megkerdeztem, mind egyet ertett vele.)
 

 

Szólj hozzá!

Haridwar

2008.12.08. 12:28 Balazs.Indiaban

A vasarnap "pihenonap" az ashramban: ilyenkor nem nagyon vannak programok. Alessandroval elhataroztuk, hogy attaxizunk a szomszedos Haridwarba egy egesznapos varosnezesre. O mar egyebkent tavaly bejarta Indiat, es iden Malajziaba tolti a telet, csupan egy honapra ugrott at Kuala Lumpurbol, hogu az ashramban jogazgasson kicsit.

Reggel 10.30-ra allt be a taxink az ashram ele: egy igazi Tata Abassador. Az 50-60-as evek amerikai autoit idezi kulsejeben, belsejeben egyarant. Indiaban ez a szabvany taxi. Egyebkent itt szinte minden Tata gyartmanyu, ami gurul - meg ami nem, az is. A Tata india elso szamu ipari mamutvallalata: 44 uzletaga van: a jarmugyartastol a gyemant-kereskedelmen at a banyaszatig mindenben ott van. Sot! Sajat legitarsasaga es tea-ultetvenyei is vannak.

Tata Ambassador - az "indiai Mercedes"

 

Szoval elindultunk. Az ut szokasosan izgalmas volt: mentunk szembe forgalommal, kerulgettuk a teheneket - amik itt olyannak szamitanak, mint Budapesten a galambok, azzal a nem apro kulonbseggel hogy nem reppennek fel sehova: akkor is neman bamulnak es kerodznek, ha tolik felmeterre, 80-nal szaguld el egy kamion. Utkozben persz turkoles, dudalas egy folytaban; ez jelentheti azt, hogy vigyazz jovok, azt is hogy most dudalni volt kedvem, de van hogy nem jelent semmit: csak ugy szol. Tobbnyire az indexet helyettesiti, amit itt meg senkit nem lattam hasznalni. Az ashrambeliek azt mondjak Indiaban hivatalosan sem leteznek kozlekedesi szabalyok vagy legfelejebb vmi hivatal melyen elasva. A rendorseget abszolut nem foglalkoztatja a kozlekedes: csak akkor mennek ki ha meghalt valaki - vagy meg akkor sem...
De megis csak mukodik! En mar baszolut hozzaszoktam az utca nyuzsgeshez, zajhoz, a koszhoz - a "jaj istenem! hova kerultem!" erzes ugy egy napig tartott. Az utak nagy reszet meg britek epitettek, az indus kormanyzatnak pedig nincs penze fentartani oket. Helyette inkabb a vasutra koncentralnak, ami egesz jol mukodik a helyi viszonzokhoz kepest. A vasut tamogatasa amugyis bolcsebb dolog, mivel az indiaiak tobbsegenek biciklije sincs, nem hogy autoja. Mire mennenek autoutakal? Itt Uttarakhand allamban egyebkent eleg jok az utak: a hadsereg tartja karban oket, mivel szukseg van rajuk a gyors csapatmozgasokhoz. A kornyek teli van katonai bazisokkal. Indianak es az eszaki szomszedjank, Kinanak eltero elkepzeleseik vannak arrol, hogy hol is huzodik a kozos hatarvonaluk. Hasonlo, de meg komolyabb a nezetelteres a szomszedos Pakisztannal, tehat eszak- es nyugat-indiai utjai egesz jok! :o)

Haridwarba erkezve bementunk egy etterembe, ettunk egy jo kis indiai reggelit: kruplival toltott csapatit es curdot (kefir fele). Jollakava vagtunk neki a foutcanak, amely szokasosan zsufolt, zajos, lukteto es szines volt. Haridvar ket hegz koze ekelodve a Ganges nyugati partjan fekszik. A ket hegy tetejen egy-egy templom, szentely talalhato, ahova egy libegovel, drotkotel-palyan lehet feljutni. Fent a  hegyen nagy elet: zene, arusok, hivok, majmok szazai es persze gyonyoru a kilatas.
A templomlatogatas utan leerve vegig setaltunk a folyo parton. A ghatokon (kiepitett, lepcsos folyo part) zajlott az elt: furdozo, ruhajukat moso emberek; koldusok, mutatvanyosok, es rednorok. Utobbiak vallan gepkarabely kezeben "nepnevelo" bambuszbot. Hasonlo egyenruhasbol mindig akad egy partucat mindenhol, ahol eppen nagyobb szamban koncentraltan vannak emberek. Ok felugyelik pl. az esti aarati szertartast, amirol korabban mar irtam.
A forgtagban setalva egyszercsak a kovetkezot hallom: "Szor! O foto szor! tventi ruupiz!" Fele fordulok es egy meretes feketekobra nez velem farkas szemet. Felfujt csukjaja kiemelkedett a kosarbol, amit egy 35 koruli turbanos szakadt oltozetu pofa tartott aki mantra kent ismetelte visszautasithatatlannak gondolt ajanlatat. Bar valszeg nem volt mar mereg foga, de bevalaottam kicsit megijedtem a hullotol es a gazdajanak magyarul mondtam egy es mast... Mondanom sem kell: nem kotottunk boltot. Azert amikor Alassandrot probalta mellettem befuzni sikerult lefotozni a kigyojat. Hasnolo kigyos pofaval meg vagy 3-4szer futottunk ossze a nap folyaman, de azok nem mergeskigyoval nyomultak.

A kobras bacsi 
(A mogotte-mellette lepkedo kopaszodo feher pofa kepeben Alessandro komamat  lathatjuk)


Vegig setaltunk a ghaton, figyeltuk a forgatagot: furdozoket, swamikat, sadhukat koldusokat.  Utobbibol van eleg itt Indiaban. Tobb fajtajuk van. Vannak a saddhuk es swamik. Ezek vandor remetek, szentemberek, akik lemondtak a vilagrol hogy Istent, a Vegso Valosagot, a "megvilagosodat" keressek. Annyi a vagyonuk, ami rajtuk van.  Indiaban tradicionalisan egy fajta elvaras hogy az ember vilagi kotelezettsegeit teljesitve utolso eveit sadhukent, swamikent, de legalabbis visszavonulva, meditalva, elmelkedve toltse.
Vannak a nyomorekok: sajnos abbol is akad boven. A ghaton setalva egyszer csak egy ujjatlan kez nyult felem - egy lepras volt, akinek lehullottak az ujjai. Indiaban es Afrikaban meg tartja magat ez a ronda betegseg, amely azonban feher emberre nem veszelyes: csak nagyon legyengult szervezetu, rossz higenias korulmenyek kozott elok kapjak meg. Vannak meg az ozvegyek: idos, rongyos, tanulatlan asszonyok, akik keptelenek munkat talalni. Aztan vannak a gyerekek, akik kozul sokan nincsenek is ra szorulva a kunyeralasra, csupan beprobalkoznak a nyugatiaknal egy kiszsebpenzert.
Indiaban meg lehet elni kolduskent. A kulturajukban, tarsdalmukban eros az osszetartas, a szolidaritas. Adomanyok juttatasa a szegenyeknek kotelessege minden hivo hindunak, ha meg teheti. Nem egyszer lattam a rishikeshi piacon, hogy a standok elott elsetalo koldusnak az arus egy almat nyom a kezebe. Kerdezem: latott barki hasonlot Magyarorszagon vagy Europaban? Szerencsere Indiat egyelore elkerulte a nyugati orszagokra jellemzo individualizmus es onzes.
Magam is elg sokat jotekonykodtam haridwari kirandulasom alatt: vagy 200 rupiat osztottam szet. (kb. 800-1000 Ft - itt egy vagyonnak szamit!) Mondjuk jogaban valo erdekeltsegem folytan inkabb a swamikat preferaltam, de adtam egy a Gangesz tisztasagaert kuzdo civilszervezettnek es nehany szerencsetlennek is. A nagyon agressziven nyomulo bakshish-vadaszokat azonban bojkottalaom: tessek nyugodtan, csodban, visszafogottan keregetni!
A seta utan Alessandroval beultunk Haridwar legjobb hoteljanak ettermebe. Egykor vami gazdag urasagnak lehetett haza, palotaja: sajat  terasza es ghatja volt a gangesz partjan. Ettunk, ittunk kiolvastuk a helyi (angol) lapokat es vartuk hogy az arati kezdetet vegye.

Thali - egyszemelyes "mini svedasztal" indiai modra

 
Rishikeshben mar lattunk aratit, de a hardiwari sokkal nagyobb es jelentosebbnek mondjak.
Amikor a ghathoz ertunk, mar gyultek azemberek. a cipot le kellett adni: csak mezitlab lehetett a szertartas helyere menni. Amint beljebb ertunk lecsapott rank ket fiatal srac: olyan ruhaban voltak, mint otthon barki az utcan: framer, ing. Homlokukon piros potty - allitolag papok voltak. Ez elvileg lehet mivel a hinduizmusban nenincs egyhaz, semkifejezett papsag. Aki brahmin, tehat a papi kasztbol valo szegrol vegrol az celebralhat. De egyebkent hi nincs ilyen, akkor mindenki amaga papja. Pl. a hazi oltart otthon (minden lakasban van - meg az autokban is) az asszony kezeli: rendszeresen rendebn tartja, friss viragokkal latja el, tartja a napi szertartasokat.
Szoval a ket srac gyorsan eldaralta a ceremonia menetet es kezunkbe nyomtak egy-egy leveltutajt benne viragokkal es egy mecsessel. 20 rupia. Aztan levezettek folyohoz meg kerdeztek a csaladunk tagjaunak szamat neveit. Hindiul vagy szanszkritul mormaoltak par imat, mejd montak hogy mundjuk utanuk amit ok mondanak. Vegul kerdeztek mennyit ajanlunk fel jotekony celra: meg alkudtunk 100 rupiaban. A mecsest meggyujtottuk es lengedtuk a kis tutajt a Gangeszen. Nagyonszep es hanguatos, ahogy a sok tucatnyi kis langocska uszik le a folyon. Nem sokkal azutan, hogy ujara engettuk az isteneknek szant ajandekot, "papjaink" kiokositottak hova alljunk, hogy legjobban lassuk a ceremoniat illetve figyelmeztettek, hogy vigyaccunk az ertekeinkre: tomegben a lopasok gyakrabban elofordulnak.
Par perc mulva felharsantak a hangszorok es megszoltalt zenes vallasi enekek egyvelege. 
Kicsit kommerszebb volt a rishikeshi elozenes, korusos eloadashoz kpest, de hat ez egy tomeg rendezveny volt ahhoz kepest: tobb ezer embert nem lehet tul enekelni.
Azene utan meggyultak a tuzek: mindegyik pap eg eg diszes tuztartot fogot, amive olaj vagy vmi hasonlo eget 30-40 centis langgal. Ezekkel irtak le a koroket a levegoben majd el kezdtek korbe vinni a hivok kozott, akik lassan, meltosag teljesen maguk fele legyeztek annak hojet es fustjet, mikozben igyekeztek minel tobbet magukba szivni belole.
A szertartas ugy egy oras lehetett.

 


Nemi nemu nehezsegek aran szereztunk egy taxit, ami visszahozott Rishikeshbe. A soffor tutita ment: utkozben, amelz egzebkent szokas szarint kalandos volt begurul egy benzinkuthoz es elore elkerte a vitel dijat, mondvan hogy benzint kell vennie, kulonben nem tudunk menni sehova. Tehat feluton kifizettuk az elore kialkudott 600 rupiat, a sofforunk pedig becsulettel haz is hozott.
Azt kell mondjam egyebkent az utikonyvem into szavai eddig igen csak feleslegesnek bizonyultak. Mindenki korrekt, mindenki a piaci arat mondja es nem is lehet alkudni, mert nincs hova: mindenkinek ennyi! Eddgi tapasztalataim szerint igen becsuletes emberek a hindusok. Hozza kell tennem: ez nem turista paradicsom, hanem egy atlagos indiai kisvaros, igy az araik alapvetoen nem a gazdag feherekre epulnek, mint mondjuk a Taj Mahal toveben...

Wedding season, a hazassagkotesek evszaka van...

2 komment

Elet az ashramban - 2. resz

2008.12.04. 11:20 Balazs.Indiaban

Mar lassan egy hete vagyok itt. Egyre inkabb kezdek becsatlakozni az "itteni eletbe". Sok helyi sracot megismertem: Szudir, Lal, Vimal - a tobbek nevet nem tudtam megerteni, megjegyeni. Ah! Igen! Van meg egy Tuna nevu srac is - konnyu megjegyenzi: angolul ugyanis tonhalat jelent. :o)
Osszesen mint egy 20-25-en tanulnak itt a 3 eves kepzes kereteben. Ami erdekes, hogy van koztuk ket feher: ket holland is. Az egyik egy alig 18 eves srac. Baromi fegyelmezett es "nagyon jol tolja"! Kivancsi vagyok milyen arcot vagtak az osei, amikor bejelentette: "3 evre Indiaba koltozik jogazni."
A tobbiek mind hindusok, 4-5-en pedig mar felavatott swamik vagyis szerzetesek, akik lemondtak minderol. Az indiai jog szerint 3 fele ember van: elo, halott es swami. Utobbi kettonek nem lehe semmilyen tulajdona. Az egyik swami elg "komoly" arcnak tunik: a "szokasos" narancs-voros ruha es pici konty mellett egy  mantra (szanszkrit ima) van a homlokara tetovalva ekes dvanagari-irassal...
A huszonegynehany bentlakos, "Gurukulam programban" resztvevo diak mellett vagyunk mi vendegek ugy 5-6-an. Nekunk sokkal szabadabb a programunk: resztvehetunk barmelyik belsos, gurukulamos programon, de szerveznek igeny szerint minket erdeklo, szemelyre szabott orakat is. Igazan az olassz sraccal szoktam beszelgetni, aki az nap jott, amikor en. Van egy sajat kavezoja Firenzeben, de mivel telen nincsenek turistak, nincs akkora hajtas, igy telen utazgat. Dec. 26-an hagyja el az ashramot - akarcsak en - hogy Malajziaba repuljon buvarkodni, raftingolni, egy szoval szorakozni kicsit. Szobakerult egyszer a gazdasagivalsag, mire o orommel mondta: pont jokor jott, mivel legnagyob konkurenciaja a ter tul oldalan iden osszel valszeg emiatt huzta le a rollot. "Mindig mondtam nekik, hogy meg se kellett volna nyitniuk!" - mondta kicsit diadal ittasan. Jo fej emberke: mindig mosolyog es a legtobb olasszal ellentetben egesz jo az angolja.
A masik "cimboram" a honfitarsam: Andras - vele nem nagyon tudok mostansag beszelni: 10 napra nemasgi fogadalmat tett. Elsore talan marhasagnak tunhet nektek, de ide elmelyulni jonnek az emberek. Annyi zaj es nyusges veszi az embert korul a mindennapi eletben, hogy neha jo egy kis kikapcs. O egyebkent masod eves matematikus az ELTEn es halasztott egy felevet, hogy itt lehessen. Oktober eleje ota van itt...
Az egyik bentlakos diaktol ("fedoneve": Lal) megkerdeztem: van-e meg naluk kaszt-rendszer. A srac kontorfalazva, nehezkesen, de bevallotta: hogy a kormany akarmit tehet, hozhat akarmilyen torvenyt, ez a kultura resze es az is marad. (Az indiai alkotmany hivatalosan tiltja a kaszt szerinti megkulonboztetest). Ami erdekes, hogy alapvetoen hindu eredetu szokasrol, "tarsadalmi rangsorrol" van szo, ugyan akkor a helyi muszlimok, szikek es keresztenyek, vagyis mindenki betartja - tobbe, kevesbe.

Egy het alatt bepiszkolodott mind a ket szep feher "helyi gunyam". Megprobaltam kimosni, de mososzerem nem leven nem sikerult tul jo. Ezert szolnom kellett Dianne-nek, az ashram malaj szarmazasu, de gyakoraltilag itt elo mindenesenek, hogy keritse elo nekem a "laundery-mant" vagyis a "mosoembert". Tegnap meg is jelent a kisse foghijjas, angolul nem beszelo hindu bacsi az ajtom elott. Kezibe nyomtam a szennyest es mara kimosva, kivasalva vissza is hozta! A ket nadrag, ket  ing, ket par zokni es egz alsogatya mosasa mindossze 400 forintnak megfelelo helyi penzbe kerult.

Mar multkor is irtam talan, de mar kezd fokozodni a helyzet a kaja fronton. A szakacs egy hete ugyanazt fozi - minimalis elteressel. Ugyanaz a fuszerezes, legfeljebb a karfiol koncentracio ingadozik. Lassan mar csa a csapatira, a kenyerre epithetek.

A hetvegen elmegyunk a szomszedos Haridwarba, ami olyan kicsit a Hinduknak, mint a muszlimoknak Mekka vagy Medina. Erdekes lesz...

 

5 komment

Elet az ashramban

2008.12.01. 13:00 Balazs.Indiaban

Az elso nehany napot pihenessel, a hellyel valo ismerkedessel toltottem. Szeretek itt lenni. Az ashram nyugodt, bekes hely. Valojaban egy kisebb falu: 33 kis hazikoval es nehany nagyobb kozos epulettel. A foepuletben van a meditacios terem, amelybe akar 200 fo is elfer illetve itt van a mediaterem (a film vettesekhez), irodak, illetve az India-szerte nagyra tartott mesterunk, Swami Veda Barathi lakhelye. Van egy kantin illetve egy nagyobb kollegiumi epulet is, ahol a tobb eves bentlakasos kepzesben reszesulok laknak (90%-ban indiaiak). Az asram gyonyoruen karban van tartva: viragok mindenfele, apolt a pazsit es az epuletek is olyon szinvolnalasan vannak felszerelve, hogy nyugaton is barki megirigyelhetne.

 Az ashram latkepe a kozeli dombtetorol

 
A kaja nem rossz, bar mar kicsit unalmasnak erzem - mivel azonban az ashram tradicionalisan "kolostort" jelol es puritansag jellemzi, inkabb nem panaszkodom: a mienk kifejezetten luxusnak szamit a legtobbhoz kepest. Szoval mit is eszunk? Reggelire piritos van, hozza ghi (leegyszerusitve olvasztott vaj), forralt tej es vmi gyumolcs: rendszerint banan. Az ebed es a vacsora tobbnyire megegyezik, sztem este az ebed maradekat esszuk. Szoval az ebed-vacsora menuje tobbnyire a kovetkezo:
- fott rizs, amely neha natur, neha van benne nemi zoldseg es fuszer; valamilyen leves;
- dhal - ez amolyan mindenfele zoldseg egzb fozve indiai modra fuszerezve, a fo gondom vele, hogy tul magas a karfiol tartalma, amit ugyanis utalok
- van meg tovabba chapati vagy is indiai lepenykenyer, olyami, mint amibe otthon a giroszt tekerik. Ennek nem sok ize van, de erre lehet epiteni: laktat es nincs benne semmi, amit ne szeretnek. Szal amig chapati van, addig biztos nem halok ehen! Viszonylag gyorsan meg tanulatak, hogy amikor ram kerul a sor a kaja osztasnal, akkor legalabb 4-et kell adjanak, a szokasos ketto helyett, mert kulonben ujra jovok! :o)

Az asramban mindenki kedves, kozvetlen es segitokesz.
Szombat delutan tortent, hogy elindultam kifele a kapun, hogy beriksazzak piacra az uj ruhamert, amit elozo nap rendeltem a szabotol. A kapunal fiatal motoros sracok aldogaltak. Az egyik meg kerdezte hogy vagyok, ki vagyok, merre megyek. Indiaban eleg gyakori az ehhez hasonlo kozvetlenseg, plane ha nzugati emberrol van szo. Valaszoltam neki, beszelgettunk par mondatot aztan elkoszontem tole, mondvan: be kell mennem a piacra. Alig mentem 10 lepest mellem gurult egz srac a motorjaval es felajanlotta, hogz be visz a paicra. Mivel ideaig gyanakvasra oktato utikonyveken "nevelkedtem", egybol kiesett a kerdes a szamon: Mennyiert? A srac kicsit ertetlenul bamult, majd azt mondta semennyiert. Ingyen bevisz! Koszonettel elfogadtam es feliltem moge es a vallaba kapaszkodva mar uton is voltam a piac fele. Hozza kell tennem meg sosem utaztam motoron, plane nem indiai viszonyok mellett. Utkozben beszelgettunk es min kiderult o is az ashramban tanult 3 even keresztul. Beszelgettunk munkarol, csaladrol, szoba kerult a vilaggazdasagi recesszio is. Ez utobbirol ugy velekedett, hogy ez csak fejlett, gazdag orszagok problemaja: csak az tud leesni, aki magasan van. India a poros fold folott lebeg par centivel - nincs hova leesnie! A rizs eddig is megtermett, ezutan is meg fog es a legrosszabb, ami tortenhet, hogy kevesebb turista jon - mondta. Belegondolva abba, hogy India lakossaganak 60-70%-nak alig telik tobbre a napi rizsadagjanal, azt hiszem igaza lehet a sracnak: ha fellendules van, ha recesszio, az itteniek tobbsegenek tenyleg baromira mindegy. Viszont az utazasom tovabbi reszeben orulnek, ha kevesebb nyugati turistaval talalkoznek: autentikusabb es olcsobb lenne az itt tartozkodasom. Szal remelem ebben is igazat adhatok majd neki! :o)

Tegnap egyik ashrambeli srac elkisert minket Rishikeshbe hogy megnezzuk az esti aarati szertartast a Gangesz partjan, amely a szokasos esti hindu istentisztelet. Nagyon erdekes, vidam hangulatu, zenes szertartas. Jol latszott az a kulonbseg, amit az egyik mester mondott: itt nem "felik az Istent", ahogy nyugaton mondani is szokas, hanem tenyleg szivbol szeretik...   

 

 

Szólj hozzá!

A bolcsek haja

2008.11.30. 08:19 Balazs.Indiaban

Erkezesem napjan elhataroztam, hogy bemegyek a varosba veszek egy-ket dolgot es meg nezem a latnivalokat. Utitarsakat, "vezetoket" is kaptam Andras es Ivan szemelyeben (mert ugye magyarok mindenhol vannak), akik mar jo nehany hetet itt toltottek.
Elsosorban helyi ruhat akartam venni, mert az jol illik az itteni klimahoz (altalaban 20-25 fok van decemberben is) es konnyu benne mozogni. A vasari forgtagban betertem az egyik kiserom altal javasolt kereskedohoz. Minden igyekezete ellenre csak nem talalt a mertemnek megfelelo "kurta pijamat". Semmi problema! - mondta -  Holnapra keszitunk egyet!
Es mar hivta is  a szabot mobiltelefonjan, aki 5 perc alatt ott termett a boltban. Levette a mereteim, megbeszltuk hol legyenek a zsebek, milyen legyen az anyaga, stb. Holnap 11 utan johet is erte - mondta a kereskedo tort angolsaggal. Ott hagytam 500 rupia eloleget (kb. 2300 Ft.) es elindultunk varost nezni.

                  Atlagos indiai utcakep: szemetet evo szent tehen pontosabban bika

 

"A bolcsk haja" - tudnillik Rishikesh varos neve ezt jelenti szoszerint - egy nehany tizezres kisvaros a Himalaja labainal. Templomairol, ashramjairol nevezetes illetve "ugrodeszkakent" szolgal a Himalaja melyen megbuvo hindu szenthelyekhez zarandokolok szamara. A varos szemetes, nyugati mercevel merve igencsak koszos - mint India legtobb varosa. Ennek az az egyszeru oka- ahogy azt egy baratsagos helybelitol megtudtam - miszerint amiota a vilag a vilag Indiat foldmuvelo nepek laktak, az iparosodas korszaka elsiklott felettuk (a lakossag tobb mint fele maig gazdalkodasbol eldegel) es altaluk hasznalt eszkozok tobbsege maig  otthon vagy kis manufakturakban keszul, termeszetes anyagokbol. A mar feleselgesse valt eszkozoket a termeszetre bizva egyszeruen eldobjak, ahogy ezt oseik is tettek evezredeken keresztul. A gond ott van, hogy az itt is egyre terjedo muanyag eszkozok nem bomlanak el. A technika, a tudomany gyorsabban fejlodik mint a szokasok. Kulonosen Indiaban. India idotlen - az emberek tobbsege alig el maskent mint tobbszaz evvel ezelott... 

 

Szikh koszorus Rishikeshben

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

India lehellete

2008.11.29. 10:46 Balazs.Indiaban

Het oranyi repules utan hajnali haromnegyed kettokor  erkezett meg a gep Londonbol Delhibe. Az utasok tobbsege kulfoldon elo, tanulo hindus volt, akik csaladot latogatni jottek haza. A tolem jobbra ulo kormobeli, jo husban levo srac a lesellast kovetoen, mondta hogy evek ota nem jar otthon, Chicagoban tanul es dolgozik. Mar varja hogy ismet erezze India jellegzetes szagat. Aztan csak mosolygott. En meg nem tudtam, hogy pontosan mire szamitsak, bar sejtettem, hogy vmi nem tul kellemesre.
A gep mar 10-15 perce allt a szamara kijelolt helyen mire vegre mindenki osszakapta kezi poggyaszat es a sor megindult a gep ajtaja fele. A gepen vegig setalva lattam: a hindusok  komolyan vettek az utaskiserok jokivansagat, miszerint erezzek magukat otthon, mivel a gepen bokaig ert a szemet. Nejlonzacskok, hasznalt papirszalvetak, kajamaradek, az ut elejen kosztott parnak es takarok hevertek minden fele.

Amikor kiertem a gepbol keztem erezni, mitobb latni, amit utitarsam emlitett. A levego nehez volt a paratol es nemi enyhe kodot is latni lehetett volna. Minden levegovetel olyan volt mintha egy ket vastagabb konyv fekudne az ember mellkasan.
A beleptetes viszonylag gyorsan ment, a feladott csomagom visszakapasa nehezeben. A szallagon lassan csorodgaltak a borondok: neha 5-8 percig semmi aztan, 8-10 csomag es ujbol semmi... Majd egy oraba telt mig vegre megerkezett a hatizsakom, mikozben azon agyaltam hogyz elhagytak, elloptak vagy mi a fene lett vele.

A vamon csak ugy atsetaltam, de az egyenruhasokat nem nagyon erdekelte: epp masok csomagjainak kuttasaval voltak elfoglalva. A varo terembe lepve ket oldalt sofforok, taxisok, es riksasok sorfala fogadott papir tablakka a kezukbe mikozben neveket kiabaltak.
Lassan setalva megtalaltam az enyimet, amelyen a Swami Rama Sadhaka Grama nev allt. (Ez az ashram, a jogaiskola neve, ahol az elso honapot toltom.) A tablat egy 30-40 ev kozotti alacsony, cingar ferfi tartotta, aki elozekenysegbol kikapta a majd` 20 kilos csomagomat a kezembol. Par perccel kesobb mar lattam rajta, hogy kicsit megbanta: majdnem felborult a csomag sulya alatt...

A repter epuletebol kierve csapott meg igazan India lehellete: alig lehetett 20-30 meternel tavolabb latni, levego suru es nehez volt. Por es a kendioxid zaptojas-szeru szagat lehetett ererzni. Bar ejszaka volt, zajos volt a kornyek, motor zugas, turkoles minden fele. Autoba szalltunk, hogy megy tegyuk Delhi es Rishikesh kozotti kb. 250 kilometeres utat, ami mintegy 6 oraba es 2600 rupiaba (kb. 10.000 Ft) kerult.

Az ut izgalmas, erdekes volt. Savok csak elvetve voltak felfestve, ahol fel is voltak, ott sem torodott veluk senki. Eleinte ijeszto volt, hogy a "mi savunkban" egy kamion jon velunk szembe es hogy sofok egyikenek sem meltoztatik fekezni. Aztan heves dudaszo-valtas es kormanyrangatas kozepette csak elkerultuk egymast. Ez erre fele igy mukodik - es tenylkeg mukodik! Volt hogy az aszfaltut elfogyot es par szaz metert fold uton kellett megtenni, vagy at "kellett" menni a szembe jovo forgalom oldalara. 1-2 ora autozas utan elnyomott az alom, csak neha ebredtem fol, pechemre pont akkor, amikor valami zuros forgalmi szituacioban voltunk. Ugy gondoltal jobb inkabb aludni - legalabb nem latom folyik korulottem. 

Feluton megalltunk pihenni, pontosabban teazni. Kedves soforom meghivott egy pohar hamisitatlan chai-ra, teara, ahogy itt nevezik. Tejjel isszak, jo sok cukorral. Az ize az oviban annak idejen osztott macko-kavera, vagy a tejes kavera emlekeztetett. Jo volt.

India lehellete lassan tisztult: mar 3-4 oraja voltunk uton mire kezdett tisztulni a levego es egyre vilagosabb is lett. Reggel 10 korul ertem az ashramba, amely Gangesz partjan epult szentvarostol: Rishikeshtol delre talalhato...

             

3 komment