Az elso nehany napot pihenessel, a hellyel valo ismerkedessel toltottem. Szeretek itt lenni. Az ashram nyugodt, bekes hely. Valojaban egy kisebb falu: 33 kis hazikoval es nehany nagyobb kozos epulettel. A foepuletben van a meditacios terem, amelybe akar 200 fo is elfer illetve itt van a mediaterem (a film vettesekhez), irodak, illetve az India-szerte nagyra tartott mesterunk, Swami Veda Barathi lakhelye. Van egy kantin illetve egy nagyobb kollegiumi epulet is, ahol a tobb eves bentlakasos kepzesben reszesulok laknak (90%-ban indiaiak). Az asram gyonyoruen karban van tartva: viragok mindenfele, apolt a pazsit es az epuletek is olyon szinvolnalasan vannak felszerelve, hogy nyugaton is barki megirigyelhetne.
|
| Az ashram latkepe a kozeli dombtetorol |
A kaja nem rossz, bar mar kicsit unalmasnak erzem - mivel azonban az ashram tradicionalisan "kolostort" jelol es puritansag jellemzi, inkabb nem panaszkodom: a mienk kifejezetten luxusnak szamit a legtobbhoz kepest. Szoval mit is eszunk? Reggelire piritos van, hozza ghi (leegyszerusitve olvasztott vaj), forralt tej es vmi gyumolcs: rendszerint banan. Az ebed es a vacsora tobbnyire megegyezik, sztem este az ebed maradekat esszuk. Szoval az ebed-vacsora menuje tobbnyire a kovetkezo:
- fott rizs, amely neha natur, neha van benne nemi zoldseg es fuszer; valamilyen leves;
- dhal - ez amolyan mindenfele zoldseg egzb fozve indiai modra fuszerezve, a fo gondom vele, hogy tul magas a karfiol tartalma, amit ugyanis utalok
- van meg tovabba chapati vagy is indiai lepenykenyer, olyami, mint amibe otthon a giroszt tekerik. Ennek nem sok ize van, de erre lehet epiteni: laktat es nincs benne semmi, amit ne szeretnek. Szal amig chapati van, addig biztos nem halok ehen! Viszonylag gyorsan meg tanulatak, hogy amikor ram kerul a sor a kaja osztasnal, akkor legalabb 4-et kell adjanak, a szokasos ketto helyett, mert kulonben ujra jovok! :o)
Az asramban mindenki kedves, kozvetlen es segitokesz.
Szombat delutan tortent, hogy elindultam kifele a kapun, hogy beriksazzak piacra az uj ruhamert, amit elozo nap rendeltem a szabotol. A kapunal fiatal motoros sracok aldogaltak. Az egyik meg kerdezte hogy vagyok, ki vagyok, merre megyek. Indiaban eleg gyakori az ehhez hasonlo kozvetlenseg, plane ha nzugati emberrol van szo. Valaszoltam neki, beszelgettunk par mondatot aztan elkoszontem tole, mondvan: be kell mennem a piacra. Alig mentem 10 lepest mellem gurult egz srac a motorjaval es felajanlotta, hogz be visz a paicra. Mivel ideaig gyanakvasra oktato utikonyveken "nevelkedtem", egybol kiesett a kerdes a szamon: Mennyiert? A srac kicsit ertetlenul bamult, majd azt mondta semennyiert. Ingyen bevisz! Koszonettel elfogadtam es feliltem moge es a vallaba kapaszkodva mar uton is voltam a piac fele. Hozza kell tennem meg sosem utaztam motoron, plane nem indiai viszonyok mellett. Utkozben beszelgettunk es min kiderult o is az ashramban tanult 3 even keresztul. Beszelgettunk munkarol, csaladrol, szoba kerult a vilaggazdasagi recesszio is. Ez utobbirol ugy velekedett, hogy ez csak fejlett, gazdag orszagok problemaja: csak az tud leesni, aki magasan van. India a poros fold folott lebeg par centivel - nincs hova leesnie! A rizs eddig is megtermett, ezutan is meg fog es a legrosszabb, ami tortenhet, hogy kevesebb turista jon - mondta. Belegondolva abba, hogy India lakossaganak 60-70%-nak alig telik tobbre a napi rizsadagjanal, azt hiszem igaza lehet a sracnak: ha fellendules van, ha recesszio, az itteniek tobbsegenek tenyleg baromira mindegy. Viszont az utazasom tovabbi reszeben orulnek, ha kevesebb nyugati turistaval talalkoznek: autentikusabb es olcsobb lenne az itt tartozkodasom. Szal remelem ebben is igazat adhatok majd neki! :o)
Tegnap egyik ashrambeli srac elkisert minket Rishikeshbe hogy megnezzuk az esti aarati szertartast a Gangesz partjan, amely a szokasos esti hindu istentisztelet. Nagyon erdekes, vidam hangulatu, zenes szertartas. Jol latszott az a kulonbseg, amit az egyik mester mondott: itt nem "felik az Istent", ahogy nyugaton mondani is szokas, hanem tenyleg szivbol szeretik...
