HTML

Feljegyzések Hindusztánból

Egyetemi éveim közepe táján merült fel bennem az ötlet: jó lenne világot járni kicsit még mielőtt beszállok a "mókuskerékbe". Ha már dolgozik az ember, akkor nincs az a munkáltató, aki tolerálna egy 2-3 hónapos kiruccanást . Az idő múlásával egyre jobban kikristályosodott az útiterv: India, 2008 november 27 - 2009. március 29. Ez a blog az ott szerzett tapasztalataimat, élményeimet hivatott megörökíteni.

Friss topikok

Haridwar

2008.12.08. 12:28 Balazs.Indiaban

A vasarnap "pihenonap" az ashramban: ilyenkor nem nagyon vannak programok. Alessandroval elhataroztuk, hogy attaxizunk a szomszedos Haridwarba egy egesznapos varosnezesre. O mar egyebkent tavaly bejarta Indiat, es iden Malajziaba tolti a telet, csupan egy honapra ugrott at Kuala Lumpurbol, hogu az ashramban jogazgasson kicsit.

Reggel 10.30-ra allt be a taxink az ashram ele: egy igazi Tata Abassador. Az 50-60-as evek amerikai autoit idezi kulsejeben, belsejeben egyarant. Indiaban ez a szabvany taxi. Egyebkent itt szinte minden Tata gyartmanyu, ami gurul - meg ami nem, az is. A Tata india elso szamu ipari mamutvallalata: 44 uzletaga van: a jarmugyartastol a gyemant-kereskedelmen at a banyaszatig mindenben ott van. Sot! Sajat legitarsasaga es tea-ultetvenyei is vannak.

Tata Ambassador - az "indiai Mercedes"

 

Szoval elindultunk. Az ut szokasosan izgalmas volt: mentunk szembe forgalommal, kerulgettuk a teheneket - amik itt olyannak szamitanak, mint Budapesten a galambok, azzal a nem apro kulonbseggel hogy nem reppennek fel sehova: akkor is neman bamulnak es kerodznek, ha tolik felmeterre, 80-nal szaguld el egy kamion. Utkozben persz turkoles, dudalas egy folytaban; ez jelentheti azt, hogy vigyazz jovok, azt is hogy most dudalni volt kedvem, de van hogy nem jelent semmit: csak ugy szol. Tobbnyire az indexet helyettesiti, amit itt meg senkit nem lattam hasznalni. Az ashrambeliek azt mondjak Indiaban hivatalosan sem leteznek kozlekedesi szabalyok vagy legfelejebb vmi hivatal melyen elasva. A rendorseget abszolut nem foglalkoztatja a kozlekedes: csak akkor mennek ki ha meghalt valaki - vagy meg akkor sem...
De megis csak mukodik! En mar baszolut hozzaszoktam az utca nyuzsgeshez, zajhoz, a koszhoz - a "jaj istenem! hova kerultem!" erzes ugy egy napig tartott. Az utak nagy reszet meg britek epitettek, az indus kormanyzatnak pedig nincs penze fentartani oket. Helyette inkabb a vasutra koncentralnak, ami egesz jol mukodik a helyi viszonzokhoz kepest. A vasut tamogatasa amugyis bolcsebb dolog, mivel az indiaiak tobbsegenek biciklije sincs, nem hogy autoja. Mire mennenek autoutakal? Itt Uttarakhand allamban egyebkent eleg jok az utak: a hadsereg tartja karban oket, mivel szukseg van rajuk a gyors csapatmozgasokhoz. A kornyek teli van katonai bazisokkal. Indianak es az eszaki szomszedjank, Kinanak eltero elkepzeleseik vannak arrol, hogy hol is huzodik a kozos hatarvonaluk. Hasonlo, de meg komolyabb a nezetelteres a szomszedos Pakisztannal, tehat eszak- es nyugat-indiai utjai egesz jok! :o)

Haridwarba erkezve bementunk egy etterembe, ettunk egy jo kis indiai reggelit: kruplival toltott csapatit es curdot (kefir fele). Jollakava vagtunk neki a foutcanak, amely szokasosan zsufolt, zajos, lukteto es szines volt. Haridvar ket hegz koze ekelodve a Ganges nyugati partjan fekszik. A ket hegy tetejen egy-egy templom, szentely talalhato, ahova egy libegovel, drotkotel-palyan lehet feljutni. Fent a  hegyen nagy elet: zene, arusok, hivok, majmok szazai es persze gyonyoru a kilatas.
A templomlatogatas utan leerve vegig setaltunk a folyo parton. A ghatokon (kiepitett, lepcsos folyo part) zajlott az elt: furdozo, ruhajukat moso emberek; koldusok, mutatvanyosok, es rednorok. Utobbiak vallan gepkarabely kezeben "nepnevelo" bambuszbot. Hasonlo egyenruhasbol mindig akad egy partucat mindenhol, ahol eppen nagyobb szamban koncentraltan vannak emberek. Ok felugyelik pl. az esti aarati szertartast, amirol korabban mar irtam.
A forgtagban setalva egyszercsak a kovetkezot hallom: "Szor! O foto szor! tventi ruupiz!" Fele fordulok es egy meretes feketekobra nez velem farkas szemet. Felfujt csukjaja kiemelkedett a kosarbol, amit egy 35 koruli turbanos szakadt oltozetu pofa tartott aki mantra kent ismetelte visszautasithatatlannak gondolt ajanlatat. Bar valszeg nem volt mar mereg foga, de bevalaottam kicsit megijedtem a hullotol es a gazdajanak magyarul mondtam egy es mast... Mondanom sem kell: nem kotottunk boltot. Azert amikor Alassandrot probalta mellettem befuzni sikerult lefotozni a kigyojat. Hasnolo kigyos pofaval meg vagy 3-4szer futottunk ossze a nap folyaman, de azok nem mergeskigyoval nyomultak.

A kobras bacsi 
(A mogotte-mellette lepkedo kopaszodo feher pofa kepeben Alessandro komamat  lathatjuk)


Vegig setaltunk a ghaton, figyeltuk a forgatagot: furdozoket, swamikat, sadhukat koldusokat.  Utobbibol van eleg itt Indiaban. Tobb fajtajuk van. Vannak a saddhuk es swamik. Ezek vandor remetek, szentemberek, akik lemondtak a vilagrol hogy Istent, a Vegso Valosagot, a "megvilagosodat" keressek. Annyi a vagyonuk, ami rajtuk van.  Indiaban tradicionalisan egy fajta elvaras hogy az ember vilagi kotelezettsegeit teljesitve utolso eveit sadhukent, swamikent, de legalabbis visszavonulva, meditalva, elmelkedve toltse.
Vannak a nyomorekok: sajnos abbol is akad boven. A ghaton setalva egyszer csak egy ujjatlan kez nyult felem - egy lepras volt, akinek lehullottak az ujjai. Indiaban es Afrikaban meg tartja magat ez a ronda betegseg, amely azonban feher emberre nem veszelyes: csak nagyon legyengult szervezetu, rossz higenias korulmenyek kozott elok kapjak meg. Vannak meg az ozvegyek: idos, rongyos, tanulatlan asszonyok, akik keptelenek munkat talalni. Aztan vannak a gyerekek, akik kozul sokan nincsenek is ra szorulva a kunyeralasra, csupan beprobalkoznak a nyugatiaknal egy kiszsebpenzert.
Indiaban meg lehet elni kolduskent. A kulturajukban, tarsdalmukban eros az osszetartas, a szolidaritas. Adomanyok juttatasa a szegenyeknek kotelessege minden hivo hindunak, ha meg teheti. Nem egyszer lattam a rishikeshi piacon, hogy a standok elott elsetalo koldusnak az arus egy almat nyom a kezebe. Kerdezem: latott barki hasonlot Magyarorszagon vagy Europaban? Szerencsere Indiat egyelore elkerulte a nyugati orszagokra jellemzo individualizmus es onzes.
Magam is elg sokat jotekonykodtam haridwari kirandulasom alatt: vagy 200 rupiat osztottam szet. (kb. 800-1000 Ft - itt egy vagyonnak szamit!) Mondjuk jogaban valo erdekeltsegem folytan inkabb a swamikat preferaltam, de adtam egy a Gangesz tisztasagaert kuzdo civilszervezettnek es nehany szerencsetlennek is. A nagyon agressziven nyomulo bakshish-vadaszokat azonban bojkottalaom: tessek nyugodtan, csodban, visszafogottan keregetni!
A seta utan Alessandroval beultunk Haridwar legjobb hoteljanak ettermebe. Egykor vami gazdag urasagnak lehetett haza, palotaja: sajat  terasza es ghatja volt a gangesz partjan. Ettunk, ittunk kiolvastuk a helyi (angol) lapokat es vartuk hogy az arati kezdetet vegye.

Thali - egyszemelyes "mini svedasztal" indiai modra

 
Rishikeshben mar lattunk aratit, de a hardiwari sokkal nagyobb es jelentosebbnek mondjak.
Amikor a ghathoz ertunk, mar gyultek azemberek. a cipot le kellett adni: csak mezitlab lehetett a szertartas helyere menni. Amint beljebb ertunk lecsapott rank ket fiatal srac: olyan ruhaban voltak, mint otthon barki az utcan: framer, ing. Homlokukon piros potty - allitolag papok voltak. Ez elvileg lehet mivel a hinduizmusban nenincs egyhaz, semkifejezett papsag. Aki brahmin, tehat a papi kasztbol valo szegrol vegrol az celebralhat. De egyebkent hi nincs ilyen, akkor mindenki amaga papja. Pl. a hazi oltart otthon (minden lakasban van - meg az autokban is) az asszony kezeli: rendszeresen rendebn tartja, friss viragokkal latja el, tartja a napi szertartasokat.
Szoval a ket srac gyorsan eldaralta a ceremonia menetet es kezunkbe nyomtak egy-egy leveltutajt benne viragokkal es egy mecsessel. 20 rupia. Aztan levezettek folyohoz meg kerdeztek a csaladunk tagjaunak szamat neveit. Hindiul vagy szanszkritul mormaoltak par imat, mejd montak hogy mundjuk utanuk amit ok mondanak. Vegul kerdeztek mennyit ajanlunk fel jotekony celra: meg alkudtunk 100 rupiaban. A mecsest meggyujtottuk es lengedtuk a kis tutajt a Gangeszen. Nagyonszep es hanguatos, ahogy a sok tucatnyi kis langocska uszik le a folyon. Nem sokkal azutan, hogy ujara engettuk az isteneknek szant ajandekot, "papjaink" kiokositottak hova alljunk, hogy legjobban lassuk a ceremoniat illetve figyelmeztettek, hogy vigyaccunk az ertekeinkre: tomegben a lopasok gyakrabban elofordulnak.
Par perc mulva felharsantak a hangszorok es megszoltalt zenes vallasi enekek egyvelege. 
Kicsit kommerszebb volt a rishikeshi elozenes, korusos eloadashoz kpest, de hat ez egy tomeg rendezveny volt ahhoz kepest: tobb ezer embert nem lehet tul enekelni.
Azene utan meggyultak a tuzek: mindegyik pap eg eg diszes tuztartot fogot, amive olaj vagy vmi hasonlo eget 30-40 centis langgal. Ezekkel irtak le a koroket a levegoben majd el kezdtek korbe vinni a hivok kozott, akik lassan, meltosag teljesen maguk fele legyeztek annak hojet es fustjet, mikozben igyekeztek minel tobbet magukba szivni belole.
A szertartas ugy egy oras lehetett.

 


Nemi nemu nehezsegek aran szereztunk egy taxit, ami visszahozott Rishikeshbe. A soffor tutita ment: utkozben, amelz egzebkent szokas szarint kalandos volt begurul egy benzinkuthoz es elore elkerte a vitel dijat, mondvan hogy benzint kell vennie, kulonben nem tudunk menni sehova. Tehat feluton kifizettuk az elore kialkudott 600 rupiat, a sofforunk pedig becsulettel haz is hozott.
Azt kell mondjam egyebkent az utikonyvem into szavai eddig igen csak feleslegesnek bizonyultak. Mindenki korrekt, mindenki a piaci arat mondja es nem is lehet alkudni, mert nincs hova: mindenkinek ennyi! Eddgi tapasztalataim szerint igen becsuletes emberek a hindusok. Hozza kell tennem: ez nem turista paradicsom, hanem egy atlagos indiai kisvaros, igy az araik alapvetoen nem a gazdag feherekre epulnek, mint mondjuk a Taj Mahal toveben...

Wedding season, a hazassagkotesek evszaka van...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://feljegyzesek-hinduszthanbol.blog.hu/api/trackback/id/tr63810898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zeeman 2008.12.08. 13:14:40

A kajáról jut eszembe. Amit az indiai kajáldában ettünk az mennyire hasonlított a kintire?

Balazs.Indiaban 2008.12.11. 10:49:56

Hat nem igazan van olyan, hogy indiai kaja, mint ahogy Indiarol sem beszelhetunk igazan mint homogen orszagrol, kulturarol. Indiaban ezernyi etnikum es kultura el egymas mellett sajat izekkel, szokasokkal.
Az ashrambeli kaja elegge indiai - eszak indiai. Amit az etteremben ettunk asszem az punjubi volt - de a fene tudja...