Het oranyi repules utan hajnali haromnegyed kettokor  erkezett meg a gep Londonbol Delhibe. Az utasok tobbsege kulfoldon elo, tanulo hindus volt, akik csaladot latogatni jottek haza. A tolem jobbra ulo kormobeli, jo husban levo srac a lesellast kovetoen, mondta hogy evek ota nem jar otthon, Chicagoban tanul es dolgozik. Mar varja hogy ismet erezze India jellegzetes szagat. Aztan csak mosolygott. En meg nem tudtam, hogy pontosan mire szamitsak, bar sejtettem, hogy vmi nem tul kellemesre.
A gep mar 10-15 perce allt a szamara kijelolt helyen mire vegre mindenki osszakapta kezi poggyaszat es a sor megindult a gep ajtaja fele. A gepen vegig setalva lattam: a hindusok  komolyan vettek az utaskiserok jokivansagat, miszerint erezzek magukat otthon, mivel a gepen bokaig ert a szemet. Nejlonzacskok, hasznalt papirszalvetak, kajamaradek, az ut elejen kosztott parnak es takarok hevertek minden fele.

Amikor kiertem a gepbol keztem erezni, mitobb latni, amit utitarsam emlitett. A levego nehez volt a paratol es nemi enyhe kodot is latni lehetett volna. Minden levegovetel olyan volt mintha egy ket vastagabb konyv fekudne az ember mellkasan.
A beleptetes viszonylag gyorsan ment, a feladott csomagom visszakapasa nehezeben. A szallagon lassan csorodgaltak a borondok: neha 5-8 percig semmi aztan, 8-10 csomag es ujbol semmi... Majd egy oraba telt mig vegre megerkezett a hatizsakom, mikozben azon agyaltam hogyz elhagytak, elloptak vagy mi a fene lett vele.

A vamon csak ugy atsetaltam, de az egyenruhasokat nem nagyon erdekelte: epp masok csomagjainak kuttasaval voltak elfoglalva. A varo terembe lepve ket oldalt sofforok, taxisok, es riksasok sorfala fogadott papir tablakka a kezukbe mikozben neveket kiabaltak.
Lassan setalva megtalaltam az enyimet, amelyen a Swami Rama Sadhaka Grama nev allt. (Ez az ashram, a jogaiskola neve, ahol az elso honapot toltom.) A tablat egy 30-40 ev kozotti alacsony, cingar ferfi tartotta, aki elozekenysegbol kikapta a majd` 20 kilos csomagomat a kezembol. Par perccel kesobb mar lattam rajta, hogy kicsit megbanta: majdnem felborult a csomag sulya alatt...

A repter epuletebol kierve csapott meg igazan India lehellete: alig lehetett 20-30 meternel tavolabb latni, levego suru es nehez volt. Por es a kendioxid zaptojas-szeru szagat lehetett ererzni. Bar ejszaka volt, zajos volt a kornyek, motor zugas, turkoles minden fele. Autoba szalltunk, hogy megy tegyuk Delhi es Rishikesh kozotti kb. 250 kilometeres utat, ami mintegy 6 oraba es 2600 rupiaba (kb. 10.000 Ft) kerult.

Az ut izgalmas, erdekes volt. Savok csak elvetve voltak felfestve, ahol fel is voltak, ott sem torodott veluk senki. Eleinte ijeszto volt, hogy a "mi savunkban" egy kamion jon velunk szembe es hogy sofok egyikenek sem meltoztatik fekezni. Aztan heves dudaszo-valtas es kormanyrangatas kozepette csak elkerultuk egymast. Ez erre fele igy mukodik - es tenylkeg mukodik! Volt hogy az aszfaltut elfogyot es par szaz metert fold uton kellett megtenni, vagy at "kellett" menni a szembe jovo forgalom oldalara. 1-2 ora autozas utan elnyomott az alom, csak neha ebredtem fol, pechemre pont akkor, amikor valami zuros forgalmi szituacioban voltunk. Ugy gondoltal jobb inkabb aludni - legalabb nem latom folyik korulottem. 

Feluton megalltunk pihenni, pontosabban teazni. Kedves soforom meghivott egy pohar hamisitatlan chai-ra, teara, ahogy itt nevezik. Tejjel isszak, jo sok cukorral. Az ize az oviban annak idejen osztott macko-kavera, vagy a tejes kavera emlekeztetett. Jo volt.

India lehellete lassan tisztult: mar 3-4 oraja voltunk uton mire kezdett tisztulni a levego es egyre vilagosabb is lett. Reggel 10 korul ertem az ashramba, amely Gangesz partjan epult szentvarostol: Rishikeshtol delre talalhato...