HTML

Feljegyzések Hindusztánból

Egyetemi éveim közepe táján merült fel bennem az ötlet: jó lenne világot járni kicsit még mielőtt beszállok a "mókuskerékbe". Ha már dolgozik az ember, akkor nincs az a munkáltató, aki tolerálna egy 2-3 hónapos kiruccanást . Az idő múlásával egyre jobban kikristályosodott az útiterv: India, 2008 november 27 - 2009. március 29. Ez a blog az ott szerzett tapasztalataimat, élményeimet hivatott megörökíteni.

Friss topikok

Come to Mummy!

2009.02.13. 08:12 Balazs.Indiaban

Mysorebol ketnapi utazas es 600 kilometernyi ut megtetele utan erkeztem meg Amritapuriba: Amma "fohadiszallasara". Deli-Inda egyik legnagyobb eloszentje szerencsemre eppen  otthon volt -  3000 fos fan-clubjaval egyutt. Az ashram hatalmas: egy kisebb varossal feler.

 
Amma portre a Wikipediarol - sajat fotom nincs, mivel az ashramban tilos fotozni

 


Este 7 korul erkeztem meg. Becsekkolas utan kaptam egy agyat az egyik dormitorumban, amin kozel 40 masik ideiglenes ashramlakoval osztoztam. (Akik hosszabb idore jonnek, azok apartmant vagy 2-4 agyas szobat kapnak.) A zuhany: egy vodor meg egy csap.  Maximalisan elegedett vagyok a szallasommal. Eddig sem voltak nagy igenyeim, de azok Indiaban meg tovabb csokkentek.  Ket dolog amihez igazan ragaszkodom: egy agy es egy angol WC - helyi guggolos nem nekem valo. Emellett nagyra ertekelem, ha van ventillator es egy zarhato ajto  vagy szekreny az ertekesebb cuccaimnak - emellett minden mas luxus, amiert nem szivesen fizetek. Az se zavar ha meg kell osztanom a lakhelyem masokkal - meg ha a labaik szama akar a 8-at is eleri... ahimsa mindenek felett!
Miutan bekoltoztem a harom szabad fekhely egyikere, elindultam az auditorium fele, hogy reszt vegyek a szokasos esti bhajan-on, vagyis eneklesen. A programot maga Amma vezenyli. A tobbnyite szanszkrit-nyelvu, igazi Isten iranti odadassal futott enekeket tabla (dob), harmonium-muzsika es utemes taps kiseri. A szinpadrol vezenylo Ammat, ekkor latom eloszor: meretes indiai asszonysag, aki szinte allandoan mosolyog.
Masnap  kedd: vagyis "New comers` day". A templomban gyulunk ossze. Amma hosszu beszedet tart malayalamul. Kicsit kirekesztve erzem magam es bosszant, hogy a kulfoldiekre nem gondolnak, holott ok teszik ki az ashram lakossaganak felet. A beszed vegen Amma "fo-swamija" emelkedik szolasra es jegyzeteibe neha belelesve angolul is elmondja, amit az Anya az iment megosztott  kovetoivel. Ezt hallva bosszusagom elparolgott. A tanitasai lenyegeben egybe esnek india tobbi neves guruinak tanitasaival. Ezt elegedetten nyugtazom. 
A beszedeket kovetoen jott az ebed. Amma mindenkinek (ertsd: 2-3 ezer fo!) sajat kezuleg ad enni. Persze ez inkabb csak jelkepes gesztus: segito sorra kezebe adjak az elokeszitett talcakat o pedig sebesen csusztatja az elotte sorba allok kezebe - neha rajuk sem pillantva.
Aki megkapta a kajajat az elindul kifele a templombol, hogy helyet csinaljon a tobbieknek. En peresze nem megyek sehova,  elozo este megsugtak nekem: kaja osztas utan darshan varhato, amibol nem akarok kimaradni, hiszen ezert utaztam at fel Keralat. Egy csendes zugbol figyelem, mikor fogy el a kaja es kezdodoik az oleles-osztas.
Amma, mint arrol mar korabban irtam egy olelessel osztja aldasat, mutatja ki szeretetet mindneki fele. Azt mondjak Amma olelese tobbmint egy emberi gesztus, mivel o az Istenanya foldi megtestesulese.
Egy ora varakozas utan el jott a pillanat: Amma hozza kezd a darsahan osztashoz. Kulonsorban a nok, kulon a ferfiak - utobbiban en vagyok a harmadik. Az egyik segitoje angolul felteszi a szokasos kerdes:
- Honnan jottel!?
- Hungary
-Ahh! Hangerii! Tudtad, hogy Amma beszel Hangeeri?!? - mondja mosolyogva es buszken
- na peresze... - gondolom magamban kisse szkeptikusan

Sorra kerulok. Ket hatalmas kar ram zarul es magahoz huz, a jobb fulemben pedig a kovetkezot hallom: nono-nono-nono...
Erosen koncentralok, hogy kivegyem a hallott szavak az indiai akcentus altal esetlegesen eltorzitott hangalakjanak jelenteset.
...nono-nono-nono.
Es mar kint is vagyok a sorbol - 10 masodpercig sem tartott az egesz. Felre allok es figyelem, hogy mit valtott ki bennem az immenti aktus. Semmi. Nem erzek semmi kulonoset.
Kicsit csalodott vagyok, de nem adom fel! Amig itt vagyok es Amma darshant oszt, addig ram biztosan szamithatnak!

A masodik kor

Szerda - a hivatalos darshan-napok egyike. A tegnapi, kicsit ad-hoc jellegu darshannal ellentetben most nagyon szervezett minden. A reggeli utan megszerzem a "jegyemet" a darshanra: a 100 es 150 kozotti osztasba kerulok.
Del korul kezdodik az esemeny.  Az indiaiaknak van elsobbsege, mivel aki az ashramban lakik, az raer; az indusoknak pedig haza kell meg jutniuk valahogy. Azt mondjak, hogy a nyugatiak otnel elobb labdaba sem rugnak: indiaiak ezrei kigyoznak az auditoriumban olelesre varva. Az otbol lassan het lesz.
8-kor besorolok, 9 korul jutok fel a szinpadra, hogy ott folytassam a sorban allast, de legalabb mar majd nem karnyujtasnyira a "celtol". Amma ott ul kozepen egy diszes fotelben, feher szariban. Kozeleben segitoi, akik maszirozzak, hozza terelik a hiveit, atvszik az ajandekokat (tradicionalisan gyumolcs ill. viragfuzer). Tole kicsit tavolabb emberek ulnek a foldon, meditalnak. Amma ma mar a sokezredik olelest osztja. A rekordja 10.000 fo/nap folott van es siman vegig csinal egy 14 oras olelomenetet egyultohelyben, szunet nelkul. Ezenkivul 30 eve nem mondott le egyetlen darshan alkalmat se - azt hiszem mindehhez tenyleg valami isteni tulajdonsaggal kell birni.
Lassan sorra kerulok. A gepezet beindul: egy ember lenyom a terdemre, egy masiktol elhangzik a tudtad-hogy-Amma-beszeli-a-nyelvedet mondoka. Egy harmadik mogem all es ovatosan, de hatarozottan odatol Amma ele. Kicsit ugy erzem magam, mint egy barany birkanyiraskor. Egy mosolyt kovetoen a ket hatalmas kar ram zarul, fulelek:
"Edesfiam, edesfiam, edesfiam, edesfiam" - hangzik Ammam mondokaja malayalam akcentussal, de ezuttal tenyleg magyarul. Mire eszbe kapok mar kint is vagyok a sorbol, prashaddal (Amma ajandeka: szentelt hamu es cukorka) a kezemben. A gepezet megy tovabb, en pedig csak allok kisse benultan, hihetetlen belso bekesseget erzve. Valoban van Ammaban valami szent, valami isteni...

Csutortokon nincs darsahan, mert Amma penteken 10 napos turnera indul Keralara. Persze nem egyedul: nepes rajongotaboranak kremje koveti akarhova. Bar ugy gondolom, hogy  o valoban egy elo szent es kozelebb all a Teremtohoz, mint a legtobbunk, valahogy megsem erzem, hogy fanatikus rajnogoja lennek. Ez nem az en utam. Ez az ashram tul nagy es tul szemlytelen nekem. Sztem tobb Amma-kepmas van ebbben az ashramban, mint amennyi Lenin-szobor volt a Szovjetunioban annak idejen. Meg Amma-babat is lehet kapni gyerekeknek es felnotteknek egyarant. Ez a szemelyikulusz az en spiritualis, de azer konstruktivan ketelkedo vilagnezetemnek kicsit sok. Ezt a felhajtast nem kozpontilag szervezik: a hivok viszik tulzasba a dolgot, de Amma valamiert hagyja.
Az altalam nagyratartott Swami Veda elott egyszer lattam valakit foldre borulni. O hajlott kora ellenere gyorsan lehajolt es felemelte, jelezven: o elotte ne csinaljanak ilyet! Valahogy szamomra a hiteles szentek egyik jellemzo tulajdonsaga a szerenyseg. Ez az, amit hianyoltam Amritapuriban - de persze ezer es ezer ut letezik Istenhez, a vegso valosaghoz, vagy mindenki nevezze Mindenletezok Eredojet, ahogy neki tetszik. Valszeg van, akinek Amma altal kepviselt ut segit eljutni oda - de sztem en nem tartozom kozejuk.
 

Mivel nincs tobb darsahan. igy boven lett idom sevara. Seva onzetlen cslekedetet, munkat jelent masokert. Mindenkit, aki felkeresi Amritapurit, napi 2 ora onkentes munkara kernek fel. Az elso ket nap ezt "ellogtam", mert azzal voltam elfoglalva, hogy tutira oleleshez jussak. Kicsit lelkiismeret-furdalasom is volt mitatta: tok olcsoert itt lakom egy elo szent szomszedsagaban, aki minden nap magahoz olel es akkor en meg sz@rok a szabalyaikra. Szal nincs ez rendjen. Csutortok reggel be is jelentkeztem a Seva office-ba munka vegett!
A feladatom: ebedosztas. Nagyon orultem az uj megbizasomnak, mivel kicsit tartottam tole, hogy valami szemetszedos, takaritos munkat kapok, ami unalmas es nem tul felemelo. Embereknek etelt adni viszont jo dolog - adni jo dolog!  Nagyon elveztem, ahogy az emberek mosolyognak, orulnek az etelnek, amint megkapjak. Volt nehany kotekedo arc, de alapvetoen az ashram-nepsegi kedves, mosolygos emberekbol all.
Pentek delre kicsit kiurult az ashram: nincs Amma, nincs miert maradni. A kozel 40 fos haloteremben csak en es az oreg Mike maradtunk. En se sokaig: hajnali felkettokor indul a vonatom a kozel 800 km-re levo Pondicherrybe, ahol a hetveget tervezem tolteni....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://feljegyzesek-hinduszthanbol.blog.hu/api/trackback/id/tr74943874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása